A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 20. (Miskolc, 1982)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Dobosy László: A gömörszőllősi emberek mozgásvilága

2. kép. A gömörszőllősiek munka- és árucserekapcsolatai termett minden gazdának. A fűszerféléket és a petróleumot pedig a helyi szatócsüzletben vásárolták meg. Orvos és gyógyszertár legközelebb 13 km-re, Putnokon volt. Ezért orvost csak a legritkább esetben vették igénybe. A beteget a rázós szekéren olyan távolságra vinni csak végső esetben vállalkoztak. Ezért házi tanácsokkal, házi gyógyszerekkel gyógyítottak. A legények sorozása Putnokon volt. Az odautazáshoz a bíró tartozott kocsit biztosítani. Az így biztosított foszpontot a kisbíró hajtotta. A gyalogos katonák Tornallyára, Egerbe, később Miskolcra, a huszárok Kassára, majd Nyíregyházára, az utászok Tokajba, a tüzérek Miskolcra vonultak be. A párválasztás miatt régebben igen szoros kapcsolat alakult ki a Sajó völgyének középső szakasza és a Száraz-völgy környéki falvakkal. Az 1700-as évek második felében a községen belüli párválasztás mindössze 29%, míg az idegen községből történő 71% volt. Az 1800-as években fokozatosan lecsökkent a párválasztás a távolabbi falvakból, fokozódott a kapcsolat a közelebbi falvakkal. Az országhatár megvonása után, csaknem teljesen megszűnt az ilyen kapcsolat a Sajó vidékével, s csak 1938 és 1944 között növekedett meg. Feltűnő azonban, hogy ekkor egyetlen lányt sem hoztak erről a vidékről, hanem csak kérők jöttek Gömörszőllősre. Határozottan megállapítható, hogy 1950-ig házassági kapcsolataik csak a régi gömöri falvakra terjedtek ki. Amikor a falu gazdasági viszonyai átalakultak, s a lakosság anyagi alapját már nem a mezőgazdaság, hanem Özd és Kazincbarcika üzemeiben történő munkavállalás biztosította, már Borsodból, sőt távolabbról is történtek összeházasodások.