A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 20. (Miskolc, 1982)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Bartha Elek: Virágszentelés Észak-Magyarországon

ismert, eddig csupán elszórt adatokban felbukkanó formáját, s az ehhez kap­csolódó hagyományokat mutatom be. A szokás csak az észak-magyarországi görög katolikusok körében ismert, 5 de szinte minden mozzanatában rábukkan­hatunk más gyógyfüvekkel és növényekkel kapcsolatos szokások és hiedelmek párhuzamaira. A történeti Borsod, Abaúj-Torna és Zemplén megyék falvainak görög katolikus lakossága június 24-én, Keresztelő Szent János születése napján a mezőn, réten, kertben termő füvekből és virágokból gyűjtött csokrokat visz a templomba, ahol azt a pap a miseliturgia végén egyházi szertartással meg­áldja. A szentelmény neve szentelt dudva, szentelt fű, tisztesfü, illetve a szláv lakosságú községekben ennek rutén vagy szlovák nyelvű megfelelője. A szenteílés magával az ünneppel, annak vallásos tartalmával egyházi értel­mezés szerint nincs összefüggésben. A szentelés napjának reggelén, vagy már az azt megelőző napokon, az asszonyok útnak indulnak, hogy a szentelésre összegyűjtsék a virágokat a rét­ről, az erdőből vagy saját kertjükből. Lehetőség szerint igyekeznek minden olyan virágot összeszedni, amelyet valamilyen betegség gyógyítására alkal­masnak tartanak, de egyúttal gondosan ügyelnek a csokor esztétikusságára is. A virágok összetétele falvanként változó, de néhány növényfajta a szokás elterjedésének szinte teljes területén megtalálható benne. A tisztesfü — amelyről egyes helyeken az egész szentelmény is elnevezését nyerte —, a szarkaláb, a fodormenta, a kakukkfű, a búzavirág, az ezerjófű, a margaréta mindenütt állandó alkotói a szentelt fűcsomónak. De ezek mellett a kertek, kaszálók, rétek szinte minden ismertebb virága belekerül a csokorba, így pél­dául a liliom, fokhagyma, felmagzott saláta, Rudabányácskán, Mogyoróskán gyujtovácsi, kéktarajú fű, 6 Baskón szamodrád fű (a helyi monda szerint kö­zepét az ördög csípte ki), Rakacán nefelejcs, királyka, krumplivirág, Végardón üröm, Komióskán morzsika (marunka), nadozsník, 7 és még sorolhatnám to­vább. Bármennyire is tetszőleges, a helyi hagyományoktól, éghajlati és dom­borzati viszonyoktól, az egyéni növényismerettől függ is a szentelésre vitt csokrok Összetétele, tisztesfűnek lennie kell benne. Azokban a borsodi falvak­ban, amelyek környékén nem terem meg, János napja előtt cigányok árusít­ják a tisztesfűvei némi élelmiszerért cserébe. De korábban nemcsak tisztesfű­vel, más gyógynövényekkel is szívesen kereskedtek. Az utóbbi években a gyógyításra használatos növényeken kívül egyre gyakrabban visznek megál­datni rózsát és egyéb díszkerti virágokat is. A szentelésre az asszonyok csokraikat — színes szalaggal átkötve — a karjukon viszik. Mindenki azon igyekszik, hogy övé legyen a legszebb csokor. Rakacai hiedelem szerint templomba menet az útmenti virágok így kiabálnak a szentelésre igyekvők után, amint azok mellettük elhaladnak: Engem is vigyetek! Magára a szentelésre a szentmise után a templomban vagy a templom­kertben kerüi sor. A templomban a virágokat néhol a padsorok közé, másutt azok elé rakják, ismét másutt a padokban ülők a lábuknál vagy ölükben he­lyezik el a csokrokat, majd az áldás időtartamára magukhoz veszik őket. A kirakott csokrokra kötött színes szalagok egyúttal azok megjelölésében és ki­választásában is segítenek. A templomkertben tartott szentelésen a virágok­kal körbe vagy félkörbe állnak, akárcsak húsvétkor a pászkával. Több helyütt

Next

/
Oldalképek
Tartalom