A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 20. (Miskolc, 1982)
RÉGÉSZETI ÉS MŰVÉSZETTÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Gábori Miklós: A Bükk hegység paleolitikumának mai problémái
rületek keletkeztek. A Bükk, és a keleti területek az állandóan fagyott altalajú övezetbe estek. Ez az utolsó jégkor első hidegtetőzése. A negyedik periódus már ismét átmeneti jellegű. A hidegigényű cirbolyafenyő háttérbe szorul, és helyét a lúc- és jegenyefenyő-erdők foglalják el. A középső paleolitikum bükki kultúrája, mint említettem, a moustérrien; az újabb vizsgálatok szerint „közép-európai tipikus moustérrien". Legfontosabb lelőhelye a Subalyuk-barlang; ezen kívül csak néhány, valóban átmeneti, alkalmi barlangi tanyahelyét ismerjük. Az egyik legtisztázottabb kultúra, népesség, neandervölgyi embertípussal. Leleteire, tipológiájára kár lenne kitérnem. A Subalyuk-barlangban két kultúrréteg-komplexumot tártak fel a 30-as években. Az alsó rétegkomplex ideje a Riss-Würm interglaciális vége, a felsőé a würmi eljegesedés kezdete — kb a 3. vegetációs fázis. C—14-dátumunk nincs, de a parallel-települések alapján kb. 38—35 000 év közé tehető (felső rétegkomplex). Amit ehhez a kultúrához, valójában egyetlen fontos településhez hozzátehetünk, a következő. Az utóbbi évek utólagos vizsgálata alapján egészen valószínűvé vált, hogy a Subalyuk-barlang két emberlelete — ha részleges csontvázak is —, temetkezés. A másik újabb vizsgálat eredménye teljesen más jellegű —• amit korábban nem vettek észre —, a vadászatra vonatkozik. A barlang embercsoportja — a Bükk déli szélén —, részben a közeli sztyepp állatait vadászta, ami természetes. Ugyanakkor azonban kifejezetten a kőszáli kecskére specializálódott, ami egészen ritka, majdnem egyedülálló jelenség. Ismerve ennek az állatnak az ökológiai igényét, természetét — legalábbis a mait —, sok kérdés merül fel, amelyről hosszan lehetne beszélni (és szívesen is beszélnék —, így pl. a középkori vadászatáról, szerepéről az Alpok területén —), az elejtésük módjára pedig nem tudunk kielégítő választ adni. A Bükk moustérienje olyan, mint egy apró sziget. Ennek a kultúrának nincs, akkor a Körös-kultúrának, és az észak-alföldi vonaldíszes, kerámia kultúanyaga azokétól teljesen eltérő jellegű. Felmerül a kérdés: honnét került ez a kis népesség ide, és volt-e továbbfejlődése, genetikus kapcsolata a következő civilizációval, mint eddig hittük? A mai problémák tulajdonképpen itt kezdődnek. Mielőtt azonban ezeket vázolnám, kénytelen vagyok egy egészen új, fontos eredményről említést tenni. Minthogy még publikálatlan, a lehető legvisszatartottabban említem meg. Több év terepmunkájával — nem a Bükkben, hanem a Bükk környékén — egy új kultúrát ismertünk meg, számtalan lelőhelyről. Tipológiai szempontból határozottan a középső paleolitikumhoz tartozik. Valamennyi eddig ismert leletanyagunktól eltér, semmi köze az előbb említett bükki moustérienhez sem, és nagy valószínűséggel a dél-németországi, Felsődunavidéki kultúrával függ össze. A kultúra szerszámai micoquien jellegű szakócák, ún. félszakócák, levélkaparók stb. Tehát olyan, mint a délnémet „Faustkeil— Blattschaber— Blattspitzen komplex" leletanyagai, az ún. középeurópai micoquien. Hogyan jutott ide: további kérdés. A váratlan, vagy csak alig sejtett kultúra most végzett kitűnő tanítványom, Ringer Árpád munkájának az eredménye, melyet szakdolgozatában dolgozott fel, és amelyet a régészeti tanszék egészen kivételesen, változtatás nélkül, azonnal doktori disszertációnak fogadott el. A munka kiadása is biztosítottnak látszik.
