A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 20. (Miskolc, 1982)

RÉGÉSZETI ÉS MŰVÉSZETTÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Gábori Miklós: A Bükk hegység paleolitikumának mai problémái

Amit viszont a még publikálatlan témához magam is hozzáfűzhetek, a következő. Ehhez a civilizációhoz tartozik a Háromkúti barlang két, sokat vitatott eszköze, mely sehogy sem fért el a bükki kultúrákban, a Herman-barlang egyik szakócaszerű szerszáma, és ezeknek a pontos analógiáit ismét csak Ausztriában ismerjük, amely a közép-európai micoquien megfelelője. Valószínűleg ide kapcsolódnak a híres, régi miskolci szakócák is, melyek közül az egyik a Herman-barlangi példánnyal egyezik, és az analógiái ugyanoda vezetnek, mint az előbbieké. Az új eredmény, valamint Simán Katalin szintén új munkája egyben még egy nehéz kérdést rendezett, és itt kénytelen vagyok időben egy nagy ugrást tenni. Az északkelet-magyarországi, ún. „makrolitikus mezolitikum", vagy más néven „Eger kultúra" kérdéséit. Ez a „makrolitikus mezolitikum az új eredményekkel lényegében megszűnt létezni, nagy része középső paleolitikummá „alakult át" —, amivel egyébként nem veszítettünk, hanem nyertünk. Úgy látszik, bele tartozik Eger-Kőporos anyaga, valószínűleg a korláti leletek is, melyeket valamilyen „leletkényszerből" mezolitikusnak határoztak meg. Az új helyzet azonban lényeges a mezolitikum—neolitikum kapcsolata, a korai neolitikum előzménye terén is. Ha ugyanis „makrolitikus mezolitikum" nincs, akkor a Körös kultúrának, és az esza k-alföldi vonaldíszes kerámiakultúrájának nem állt ellen semmiféle autochton mezolitikus népesség, és egyben nem volt előzményük. Elterjedésük északi határa természetföldrajzi okokban található meg. (A jégkor utáni elmocsarasodás a Tisza vidékén, és tágabb környékén.) És most visszatérnék a bükki moustérien, valamint az utána következő kultúra, a szeletien kapcsolatának kérdésére. Kutatásunk évtizedeken át bizonyította, hogy a bükki Szeleta-kultúrának az itteni moustérien volt az előzménye, abból származott. Nehéz ma megállapítani, mi okozta ezt az előzménybizonyítgatást. Talán bizonyos tradíció — az, hogy ennek a sajátos, eléggé lokális kultúrának mégis csak kellett helyi gyökerének lenni —. és a „kontinuitáskényszer". A moustérien kultúra közvetlenül az utolsó eljegesedés előtt élt. A Szeletakultúrát a rákövetkező időszakban, a Würm 1—2 interstadiális, már ismét enyhe éghajlatú periódusára helyezzük. A moustérienben a szeletai szerszámok előzményei jelennek meg, a Szeleta-kultúrában pedig megtalálhatók a moustérienelemek. Különösen a szeletai korai fázisában gyakoriak ezek. A kronológiai sorrend, a származási kapcsolat „világos" —. még matematikai módszerekkel is bizonyítani lehetett... Ma úgy látom, hogy a Szeleta-kultúrában ugyan vannak moustérien elemek, eszközök — más kérdés, hogy miért —, de a moustérienben alig tudnám a szeletai jellegzetes, kétoldali megmunkálású, levél alakú hegyeit felismerni. Miért voltak? Mert kívántuk, hogy legyenek .. . Vértes L. matematikai módszerrel megtalálta a moustérien—szeletien átmenetének a bizonyítékát, az átfejlődés típuspéldáját, a fejlődés köztes helyzetét is. Ez a Szeleta mögött fekvő Büdöspest-barlang szerszámkészlete. Erről a lelőhelyről kiderült, hogy: 1. A leletanyaga egyértelműen középső-paleolit jellegű; 2. A faunisztikai anyagának újabb revíziója egyértelműen bizonyította, hogy az utolsó jégkor előtti. A rétegek, a fauna kora és a régészeti anyag jellege tehát egyezik. Ráadásul megtudtuk, hogy a Büdöspest-barlang C—14 dátuma