A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 19. (Miskolc, 1981)
NÉPI MŰEMLÉKEK - Farbaky Péter: Településszerkezeti vizsgálatok a Mezőségben (Ároktő és Mezőcsát)
nek helye lett, központi orsós teresedésével-piacterével ennek a szerepnek eleget téve. A mezővárosokban a telekállomány osztódása és így a zsellérség számának felszaporodása is gyorsabb volt, mint a falvakban. 1544-ben éri el a vidéket a török pusztítás, 45 község (köztük a Mezőcsáttól északra fekvő Igrici) teljesen elpusztul. 1596-tól a Mezőség hódoltsági területté válik 1616-ig. Ezután az erdélyi fejedelemséghez, majd a királyi Magyarországhoz tartozik a megye. Egy 1685-ös összeírás szerint, Ároktőn 3 elpusztult, 5 lakott ház volt, Mezőcsáton 14 elpusztult és 16 lakott ház volt. 1700-ban romos volt az ároktői református templom és a csati katolikus templom, a reformátusoknak pedig fatemplomuk volt Csaton 17 . Az ároktői középkori templomot a törökök pusztították el, valószínűleg az 1668-as nagy támadásuk alkalmával. Már a török hódoltság korában sok menekülő érkezett e vidékre, délről, többek közt sok szerb is. 1680-1710 között pedig a tervszerű betelepítések folytak le. Sokan vándoroltak be erre a területre a Tiszántúlról és Duna mellékéről, majd később főleg a Rákóczi szabadságharc idején. Ároktőn az 1718-as Szabolcs megyéből jött katolikus betelepülők érkezése előtt a református községben nem sok ház lehetett. Ezek a mai ún. Alvégen voltak, mely a mai település keleti része. Eszerint a falumag, mely a falu nyugati végében volt a középkorban, a XVII.-XVIII. sz. fordulójára az előző helytől kb. 1,5-2 km-re keletre újra elvándorolt. Nagyon érdekes ez a migrációs jelenség Ároktő esetében. Ennek egyik oka a Tisza (a folyóvíz) hatásában kereshető. A folyómeder változása, a folyó kanyarjának homorú részén, a partfal elmosása és hordalékkal való feltöltése, valamint az árvizek hatottak a településre, és késztették a lakosságot a település helyének megváltoztatására 18 . 1718-ban költöztek a betelepülők Ároktőre, a meglevő lakott résztől nyugatra, a mai Felvég területére. A két településrész közti elválasztóvonal a mai áfész-boltnál a fő utcára merőleges vonal megközelítően, és ez a határvo-i nal a reformátusok és katolikusok — a régiek és jövevények közt (gazdasági helyzetbeli különbségek mellett) századunk elejéig nagy szerepet játszott a település életében. Evvel az új telepítéssel tehát benépesült a mai településterület nagy része, egyúttal a település súlypontja újra kicsit nyugat felé tolódott el. Igen fontos támpontot jelentenek a település-kutatásban a régi térképek, így a Hadtörténeti Intézet Térképtárában található I. (1782—85), II. (1829—66) és III. (1872—74) években készült katonai felmérések térképanyaga. Ezek vizsgálata igen fontos eredményeket hozhat. Ároktő I. katonai felmérési térképén egy elég kiterjedt település látható, mely a Mezőcsát és a tiszacsegei rév közti útra szerveződik. Ez a főtengely máig is megmaradt, a falu főutcáját alkotva. A mellékutcák ebből ágaznak ki, nagyjából egymással párhuzamosan, bár ezek az „utcák" sokkal rendszertelenebbek, mint a maiak — inkább hol keskenyebb, hol szélesebb elválasztó, közlekedésre használt földsávok. A térképen egy templom is be van jelölve. Mivel a felmérés 1782—85-ben készült, az 1788-ban épült református, vagy 1793—97-ben épült katolikus templom közül egyik sem lehet a térképen ábrázolt. Ez tehát Ároktő második temploma, melyről nem tudjuk, hogy mikor épült, mindenestre a reformátusoké lehetett, mivel az 1773-tól visszaállított katolikus plébánia a régi iskolát használta 10 . Ez a templom ma már nem áll és semmi nyoma sincs. Ezt a Tisza szerepével lehet magyarázni.
