A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 19. (Miskolc, 1981)

NÉPI MŰEMLÉKEK - Mezősi József: Tüzelőberendezések Közép- és Kelet-Szlovákiában

4. kép. Boltozat helyett farönkök alkalmazásával készült kemencetest elvi vázlata. 5. kép. Szabadtéri múzeumokban mintaívének vázlata rekonstruált kemenceboltozat 6. kép. Kész kemence elvi vázlata. kis kürtőn át távozott a padlástérbe. Az ételmelegítés vaslábra helyezett edényben, apróra vágott fával alátüzelve történt. Ha cserépfazékban volt a melegítendő étel, az edény körül tüzeltek. Meg kell még említenem, hogy a kő—agyag alapú kemencék esetében szinte minden lakásban és minden egyes kemencénél található általában két darab, elöl és oldalt az alapban kihagyott és a felső részén kőlappal lezárt nyílás (oldalt deszkával is lezárhatták) (10. kép). Az elülső nyílás a tüzelő tárolására szolgált. Az oldalt levőben szinte kivétel nélkül aprójószágot (kiscsibék, kiskacsák . . . stb.) neveltek. A tél végi hideg miatt tartották itt őket. Ezt fcuíicának nevezik. Érdekes, hogy nálunk egyes vidékeken (Hajdúság) a hasonló célú kis helyiséget /cutricónak nevezték. A tüzelőberendezéseket tökéletesítve, már a belső tüzelésű kemencék előtt, illetve mellett, megszüntetik a szabad tűzön való főzést. Egyre jobban elterjed a vasplatnival ellátott, fémajtóval bezárható kemencével egybeépített tűzhely. E tűzhelyen nemcsak a főzést lehet praktikusabban végezni, hanem adott esetben betöltheti a szoba melegítésének a szerepét is. E fejlődés végül is az egész tüzelőberendezés reformjához vezetett, amint azt később látni fogjuk. Egyre gyakrabban építenek sütőt is a tűzhelyhez, kihasználva ezzel a távozó láng—