A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 19. (Miskolc, 1981)

SZLOVÁKIAI TÉKA - Zbornik slovenského národného muzea. Ethnografia Rocnik LXXIV. (1980) (Dankó Imre)

vidéki sertéstartásról írt tanulmányt, kitérve minden lényeges kérdésre, még a miskárolásra is. Nyelvi adalékai, terminusai különösen jelentősek. Gondosan jsmerteti a miskárolók felszerelését, eszközeit. Frantisek Kalesny egy 19. századi paraszti inventáriumot ismertet és elemez, Vajnoryból. Elemzése az életmódkutatás irányába mutat és kihasználja azt a lehetőséget, hogy archív fotókat is bevon a kérdés jobb megvilágításába. Zora Zubercová Körmöcbánya és Spania Dolina lakóházainak térbeosztását elemzi. Tanulmánya jó bevezetés a kötet további, főleg a társadalomnéprajz igényeit kielégíteni kívánó közleményeihez. Igor Kristek egymást követően két tanulmányban is foglalkozik az árvái és túróci vasművesek életével és munkájukkal, készítményeikkel. A két tanulmány kölcsönösen kiegészíti egymást: az első az árvái és túróci vasművesek technikájáról, eszközeiről szól a múlt század közepétől napjainkig. A másik közlemény pedig a 19. század második felétől a 20. század közepéig kíséri figyelemmel az ezeken a területeken készült vasmunkákat. A két tanulmány történeteinek látszhat, de egyik sem az, annak ellenére, hogy a történelemnek, a történettudomány szempontjainak nagy szerepe van bennük, hanem az eszközkészletet, az eszközök használatát, bizonyos technikai, technológiai eljárásokat összevető néprajzi feldolgozás. Eva Pancuhová a túróciak családformáiról és a családtagok közti kapcsolatokról szól. Euba Sykorová a miavai dombvidék lakóinak rokoni- és szomszédsági kapcsolatait vázolta fel, míg Slávo Chury II. József mérték- és súlyegységesítő törekvéseinek a hatását vizsgálta Liptóban és Árvában. A tanulmány a szlovákoknál érdekes módon kifejlett mértékkutatás egyik figyelmet érdemlő darabja. Július Jarkovsky Necpál és környéke dűlőneveit adta közre, míg az utolsó, a 12. tanulmányt Jozef Turzo írta néhány svéd szabadtéri néprajzi múzeumban szerzett tapasztalatairól. Ez az utóbbi közlemény a martini készülő szabadtéri néprajzi múzeum szempontjából is fontos. Muzeológiai, ezen belül is leginkább technikai természetű írás. A közlemények közül kettőt Eva Králiková írt. Az első Ján Gerykről szóló nekrológ, a másik is az; Mária Jersová-Opocenská el nem ért nyolcvanadik születésnapjára írt méltatás. Ján Geryk (1892—1978) neves szlovák folklorista, a martini Szlovák Nemzeti Múzeum munkatársa volt. Mária Jersová-Opocenská (1899-—1978) ugyancsak a múzeum munkatársa volt, az anyagi kultúra kérdéseivel, többek között kerámiatörténettel foglalkozott. A harmadik közleményt Edita Okálová írta a Szlovák Nemzeti Múzeum Néprajzi Múzeuma 1978. évi kiállításairól. Az ismertetett kiállítások közül a drótostótokról (Drotárstvo v dielach vytvarného umenia 19. a 20. storocia) készült kiállítást említjük meg. Az utolsó közlemény Martin Weiss tollából származik és az 1978-ban Helpán rendezett szlovák folklórfesztivál alkalmára készített néprajzi kiállításokról szól. A helpai folklórfesztivál elsősorban a pásztorság, a pásztorélet folklór világával, a kiállítások pedig a pásztorvilág, a szállások anyagi kultúrájával foglalkoztak (Pastierske a salasnicke náradie). A Zbornikot nagy haszonnal forgathatjuk. Nemcsak újabb ismereteket szerezhetünk belőle, nemcsak újabb összefüggések sejlenek fel az egyes tanulmányok olvasásakor, nemcsak általános tájékoztatást nyerünk belőle a szlovák néprajztudomány állása, munkálatai, tendenciái felől, hanem összevetésekre is késztet. Hiszen a kötetben egyetlen olyan közlemény sem olvasható, amelynek ne lennének párhuzamba állítható részei, kielemezhető egyéb vonatkozásai a magyar néprajz, történelem bizonyos részeivel, illetve, ha az egészet szemléljük,