A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 19. (Miskolc, 1981)

SZLOVÁKIAI TÉKA - Adam Pranda (red.): Premeny ludovych tradícií v súcasnocti 2. Socialistické krajiny (Bartha Elek)

akkor az egészével. Ennek ellenére a kötetben közreadott tanulmányok egyike sem kimondottan interetnikus beállítottságú. így ajánljuk a Zbornikot mind a szakemberek, mind az olvasók kezébe, várva a következő kötetet. Dankó Imre Premeny ludovych tradící v súcasnos, 2. Socialistické krajiny. (A néphagyományok változásai napjainkban). Szerk.: Adam Pranáa. Vydavatej'stvo Slovenskej akadémie vied. Bratislava, 1978. 321. 1. A szlovák akadémiai kiadó két kötetben jelentette meg annak a nemzetközi néprajzi kongresszusnak az anyagát, amelyet 1972-ben tartottak Csehszlovákiában, s amelynek tárgya a népi kultúra változása volt, különös tekintettel a II. világháború utáni időszakra. A tanácskozáson a cseh és szlovák néprajzosokon kívül a szocialista országok neves szakemberei vettek részt. Az első kötetben a cseh és a szlovák kutatók előadásai láttak napvilágot, a most ismertetett második pedig a többi ország részvevőinek munkáit tartalmazza. A magyar néprajztudományt Hofer Tamás és Sárkány Mihály dolgozatai képviselik. A kötet első tanulmányai jobbára elméleti jellegűek, a néprajzi változásvizsgálat módszertani, terminológiai problémáival, a változások általános törvényszerűségeivel foglalkoznak. A bevezető tanulmányban Kirill Csisztov a jelenleg élő népi kultúra keletkezésének és működésének problémáit, hagyományos és újabb, „másodlagos" formáit vizsgálja. A másodlagos formáknak négy alapvető típusát különíti el. Az elsőbe a hagyományoshoz hasonló kultúrjelenségeket sorolja, amelyek azonban a hagyományokkal nem állanak szoros kapcsolatban, a másodikba a kultúra ún. „regenerált" elemeit, amelyek valamilyen hatásra, mint a hagyományok egyenes folytatásai újultak fel, a harmadik típust a folklorizáció termékei alkotják, a negyedikhez a kultúra helyi hagyományokból sarjadt, általános formái tartoznak. Józef Burszta a hagyomány és modernség kapcsolatának, korunkbéli egymásmellettiségének elméleti kérdéseihez fűz néhány megállapítást. Ezen beiül a lengyel néprajztudomány eddigi eredményeire támaszkodva felveti a hagyományos népi kultúra lényegi meghatározásának szükségességét. Ennek segítségével arra keresi a választ, hogy a jelenlegi változások minőségileg eltérnek-e a népi kultúrát korábban, pl. a XIX. században ért változásoktól, s így mennyiben jogosult a hagyományos paraszti kultúra végleges felbomlásáról, megszűnéséről beszélni. Véleménye szerint korunkban a tömegkultúra részévé váló hagyományok, főleg a népköltészet, népművészet egyes elemei fennmaradnak ugyan, de a merőben eltérő kulturális környezetben az eredetitől lényegesen különböző értelmezést nyernek, más társadalmi funkciót töltenek be. Edward Pietraszek a kulturális örökség és a hagyomány fogalmának meghatározását, ezek egymáshoz való viszonyának feltárását tűzi célul maga elé. Megállapítja, hogy a hagyomány a kulturális örökségnek viszonylag állandó része, amely érinti a kultúra valamennyi területét. Bronislawa Kopczynska-Jaworska a kulturális értékrendszer változásait vizsgálja a földnek az értékhierarchiában betöltött helye alapján. A szerző