A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 19. (Miskolc, 1981)

SZLOVÁKIAI TÉKA - Slovensky národopis — 1979 (Bődi Erzsébet)

SZLOVÁKIAI TÉKA Slovensky národopis — 1979. A Szlovák Tudományos Akadémia folyóirata. Bratislava, Rocnik XXVII. Nr. 1—4. 667. 1. Két okból is elismeréssel kell szólnunk a szlovák néprajz központi folyóiratáról, a Slovensky národopisról. 1979. évi kötetének mind a négy füzete késedelem nélkül jelent meg. Ügy gondoljuk, hogy itt elsősorban a szerkesztők — Bozena Filová, Viera Gasparíková, Zora Vanovicová — és a szerkesztőség gondos, előrelátó munkáját illeti a dicséret. Figyelemre méltó a tanulmányok tematikai rendszere, melyből arra következtethetünk, hogy a szlovák néprajzkutatás nemcsak magáénak vallja a szaktudomány általános és legújabb feladatait, hanem igyekszik példamutatóan azokat meg is oldani. A tanulmányok egyik csoportját a régi Hont vármegye népi kultúrájáról készülő monografikus feldolgozás résztanulmányai képezik. Ezek a dolgozatok mintegy folytatásai a folyóirat 22. (1974) és 25. (1977) évfolyamaiban közölteknek. A kutatás célja a hagyományos kultúrjelenségek rögzítése és időbeni történetek rekonstruálása. így vizsgálja Erna Kahounová-Drábiková a kisparaszti földművelés szerkezetét (4—«25). Figyelmet keltő a szerzőnek az a törekvése, hogy az időben meghatározható gazdasági rendszereknél nyomon követi a munkaerőgazdálkodás jellegét. A volt vármegye felszíne jórészt hegyes. A természeti adottságok, az adminisztratív kényszerek megszabták a földművelés fejlődési ütemét, de a paraszti társadalom viszonyrendszere —• itt elsősorban a közösségi, a családi és az egyéni munkavégzésekből adódót kell érteni — is befolyásolta a gazdálkodás szerkezeti képét. Jelenleg a prágai egyetemen dolgozó Sona Svecová a csehszlovákiai szórványtelepülések kiváló ismerője. A folyóiratban olvasható tanulmánya a honti gazdasági élettel szorosan összefüggő, sajátos hegyi szórványok, Zazok jelentéstartalmát és magának a laz terminológiának földrajzi elterjedését vizsgálja (25—51.). Megállapítja, hogy a XIX. századtól kezdett általánossá válni maga a szó. Elterjedési iránya északról dél felé húzható meg. Jarmüa Patkóvá a vizsgált terület díszítőművészetét mutatja be (51—86.). Részletesen foglalkozik a háziiparok, kismesterségek a helyi ízlésvilágot formáló központjaival. Főleg a pásztorkodáskutatók számára fontos Ján Podolák dolgozata a nagy múltú honti települések, a korponai hegyvidék juhászatárói (339—359.). A népi építészet egy szűkebb területét, az épületek díszítőelemeit mutatja be Mária Medvecká (399—419.). A hagyományőrző paraszti kultúra monografikus kutatása mellett a szlovák néprajzkutatók fontos feladatuknak tartják a népi, hagyományos kultúra integrációjának megismerését a szocialista gazdasági viszonyok által radikálisan megváltozott, jelenkori falusi kultúra vizsgálatával. A Slovensky národopis