A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 19. (Miskolc, 1981)

SZLOVÁKIAI TÉKA - Slovensky národopis — 1979 (Bődi Erzsébet)

1979. évi füzetei teszik közzé ezeknek a kutatásoknak az eredményeit. A kutatás tárgya egy honti, ősidők óta szlovákok lakta, termelőszövetkezeti falu, Sebechleby (Szebeléb) kultúrája. Az elméleti és módszertani problémakidolgozás és útmutatás Adam Pranda érdeme (209—230.). Sebechleby XX. század 70-es éveinek valóságából a következő témakörök kerültek feldolgozásra: a gazdálkodás (230—243.); a lakáskultúra (243—254.); a népviselet (254—268.); a mai család szerkezete (268—273.); a városi életmód és viselkedés a falusi ember értékvilága szerint (280—287.); a tradicionális kultúrjelenségek szerepe a lakodalomban és a farsangi ünnepkörben (287—292.); a falu lakói és érintkezési körzetük (359—369.); a falu életének prózai ábrázolása (369—399.). Tematikai érdekesség miatt a tanulmányok közül külön is kell szólnunk Elena Neumanová pszichológiai vizsgálatairól. A szerző rövid írásában a sebechlebyi öregek munkaaktivitását és a jelenlegi életmódhoz való alkalmazkodását elemzi és hasonlítja össze a városban lakó kortársaikkal (273—280.). Olga Danglová az ünnepi sült tészták egyik változatáról, a radosníkról szóló tanulmánya kutatási szempontból érdemel figyelmet. Itt érvényesül legtisztábban a funkcionális megközelítése a vizsgált valóságnak (299—309.). A népi ünnepi táplálkozás egyik ősi eleme a nálunk örömkalácsként ismert radosník, mely a XX. század második felében azáltal vált a sebechlebyi kultúra sajátos elemévé, hogy a környező, magyarok lakta falvakban már elvesztette jelentőségét. A vizsgált közösség lakodalmi szertartásaiban ma is igen élő hagyományelem. A megváltozott formai tulajdonsága és nyersanyag-összetétele ellenére továbbra is gazdag jelentéstartalommal rendelkezik. A lakodalom egyik, a közösség által nagyon számontartott esztétikai eleme. Díszítése elég bonyolult és speciális tudást igényel. A 80x50 cm-es alakú, kb. 40 cm magas kalács tetejét ..rózsáknak" nevezett kis spirálokba tekert kalácstésztafonatok díszítik. Minden „rózsában" egy pálcika van beleszúrva, amelyekre állatfigurákat kacica (kacsa), kacér (gácsér) rögzítenek. Az állatfigurákhoz kapcsolódó gyakorlatok mágikus tartalmúak. Magával a radosníkka.1 összefüggő cselekedetek összessége a lakodalom rituális objektumává teszi a kalácsot. A komasági kapcsolatok, a szeretet, a tisztelet tárgyiasult jelképe. A radosník átadását népi színjátszás kíséri. Szociális és szexuális szimbólum is, azáltal, hogy aki radosníkot kap az annyit jelent, hogy párjának családja befogadja, mint „tiszta érintetlen" személyt. A radosník szétosztásakor pedig a két család kapcsolatait kívánják erősebbé tenni. Mindezekből a példákból az következik, hogy a jelenkori néprajzkutatás egyik fő feladatának tekintse a hagyományos népi kultúra jelenlegi funkcionálásának vizsgálatát. Ezzel kapcsolatban adnak gyakorlati útmutatókat Bozena Filová és Václav Frolec írásai (309—336.). Már jó pár év óta a Slovensky národopis külön rovatban számol be a Szlovák Néprajzi Atlasz munkálatairól. Ezúttal a gyümölcsaszalás folyamatának, eszköztárának és terminológiájának (86—103.), valamint az emberi erővel végzett teheimordásnak (448—473.) és a zöldág szerepe a kalendáris szokásvilágban című témakörnek (553—557.) kartográfikus vizsgálata mutat példát a munkamódszerhez és gazdagítja eddigi ismereteinket. Végezetül szeretnénk felhívni a figyelmet Viera Urbancová tudománytörténeti tanulmányára (103—126.). A szerző 1946—1977 közötti szlovák nép-