A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 19. (Miskolc, 1981)

MUZEOLÓGIAI KÖZLEMÉNYEK - Pusztai Béla: Borsod megyei természet- és környezetvédelmi kiállítás megnyitójára

és biológiai körforgásnak, amely a termelés folyamatain keresztül éltetője és kifejlesztője volt a mai emberiségnek, tehát mintegy kísérője a fejlődésnek, s egy bizonyos határig nem veszélyeztette a természet egyensúlyát. Számos tényező hatására azonban korunkban a természet használata, a természeti javak és értékek elhasználása kritikus fázisba jutott. Megszűnt az ember és természet panaszmentes kapcsolata. A tudományos-technikai forradalom káprázatos eredményeivel, úgy tűnt, kiszabadította az embert a környezeti rendszer, az ökoszisztéma fogsága alól. Kiterebélyesedett tudása birtokában az ember az ökológiai egyensúlyt a maga javára megbontotta, hiszen a termeléssel, fejlesztéssel kapcsolatos döntések szinte kizárólag olyan műszaki, közgazdasági összefüggésekre alapozottan születtek meg, amelyben az ökológiai kifejezésmód és szemlélet teljesen háttérbe szorult. Ez a magatartás az ember és természet viszonyában lényeges fordulatot eredményezett. Az ember nemcsak túlnőtte, de jórészt el is felejtette egykori természetes környezetéhez való tartozását, attól való függését. Amikor aztán az arányok napjainkra úgy eltolódtak, hogy földrésznyi iparosodott területeken biológiailag önmagát már meg nem újító, talaj, víz, táj és egyéb természeti vonatkozásokban elszegényedett ökorendszerek alakultak ki, rá kellett jönnünk, hogy a természet visszaütött, hogy környezetünk meg nem becsülésének alapvetően helytelen szemlélete az emberiséget a civilizációs fejlődés veszélyes útvesztőjébe sodorhatja. Mostanában sokan állítják, hogy ez az alapvetően megváltozott helyzet a tudományos-technikai forradalom következménye, pedig ez az állítás nemcsak hamis, de merőben tudománytalan is. Hiszen ki vitathatja, hogy az életünket megkönnyítő, kényelmünket szolgáló találmányok, technikai megoldások, szolgáltatások, sokféle szociális és kulturális vívmány, a népbetegségek, járványok leküzdése a tudomány és technika eredménye. A tudomány és technika csak annak a társadalomnak a kezében válhat Ördögivé, amely ezeket a bármi áron való haszonszerzésre használja fel. Abban a természet elvétől megfosztott termelési módban, amelynek az a jelszava, hogy mindent termelni kell, amit lehet, függetlenül attól, hogy a produktum a természeti erőforrások pazarló felhasználását, az emberi környezet természettudományos összefüggéseinek megsértését okozza, a technikai fejlődés esetleg már valóban nem előrehaladás,- hanem a pusztítva termelés farkasverme, s ez nem vezethet máshová, mint az ökológiai válság hangulatának elterjedéséhez, s e válság jegyeinek felerősödéséhez. A mi világnézetünktől idegen, s számunkra elfogadhatatlan a pesszimista jóslatokban lépten-nyomon felbukkanó ökonómiai „utolsó ítélet napja". A mi meggyőződésünk szerint a környezeti állapot egyensúlya fenntartható. De azért azt világosan látjuk, hogy ehhez gazdálkodásunkban és emberi magatartásunkban alapvető változásokra van szükség. Át kell értékelnünk például a gazdasági növekedésről alkotott felfogásunkat. Tisztázni kell először is, — mivel sokakban felvetődik — hogy szükség van-e a gazdasági növekedés fékezésére a környezetvédelem érdekében. Ezzel kapcsolatban mindjárt le kell szögezni, hogy társadalmunkban ez a kérdés éppen úgy értelmetlen, mint az, hogy az oktatás, az egészségügy vagy a közművelődés fejlesztése érdekében szükség van-e a gazdasági növekedés fékezésére. Az nyilvánvaló, hogy amennyiben nem építenénk iskolákat,