A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 18. (Miskolc, 1980)

Közművelődés - Bartusné Hellebrandt Magdolna: Ősrégészeti kiállítások tapasztalatai

KÖZMŰVELŐDÉS Ősrégészeti kiállítások tapasztalatai A Herman Ottó Múzeum Papszer utcai épületének egy része 1968-ban leomlott. Súlyos gondokkal küzdött az intézmény, s az 1963-ban nyílt állandó kiállítást le kellett bontani. A kiállítás megszűnését követően szinte azonnal jelentkezett az igény Miskolc és a megye iskolái részéről a szemléltető oktatást-nevelést elősegítő anyag iránt. Az igények kielégítésére kínálkozó módszerek közül az úgynevezett „dossziémúzeum" készítése látszott a legmegfelelőbbnek, a legegyszerűbben megoldhatónak. Ez azonban nem elégítette ki a csak tárgyi képélmény által felkelthető érdeklődést, ezért később tablósfotós vándorkiállítást készítettünk, majd zömmel tárgymásolatok felhasználásával, törLénelmi szaktantermek berendezésével az igényes érdeklődőknek helybe vittük a szakmai anyagot, úgynevezett kamarakiállításokat készítve. Ezeket az iskolákban, üzemekben, és kisebb településeken rendeztük a megye legkülönbözőbb helyein. A kiállítások anyagának összeállításánál mindig törekedtünk az őskor gazdasági-társadalmi összefüggéseinek érzékeltetésére, illetve — amikor ez lehetséges volt —, a történelmi korok kapcsolatainak bemutatására. A következőkben ismertetett kiállításaink egyben az érdeklődés sokrétűségét is tükrözik. Az állandó kiállítás lebontása után, Korkos Jcnöné tanulmányi felügyelő megbízásából a Herman Ottó Műzeumban úgynevezett dossziémúzeumot készítettek: „Szemléltető fényképfelvételek a Herman Ottó Múzeum gyűjteményeiből" címmel. Szaktanácsadók: Kemenczei Tibor, Bodgál Ferenc, Lajos Árpád, Bodó Sándor és Kilián István voltak. Esztétikai tanácsadó Korkos Jenő volt, a fényképfelvételeket Szepsi Szűcs Levente készítette. Az anyag harminc fotóból állt. Herman Ottó fényképével indult, majd minden régészeti kort egy-egy fotó iUusztrált (például: Szeleta-eszközök, centeri urna, bronzkori dísztü, szkíta aranyszarvas). A további évszázadokat avar szíjvégek, céhláda, habán korsó, gyertyánvölgyi hutában készült üvegkancsó. huszártarsoly, gyermekvért, 14—17. századi harci eszközök, 17—20. századi pisztolyok, 17—19. százaüi lőfegyverek jelentették. A néprajzi anyagból pásztorfaragású ivócsanakot, gazdagon díszített mosósulykot, Mezőcsátról származó tányért, miska-kancsót. mezőkövesdi női kisbundát, (kuzsut), festett és patkolt tojást fényképeztek. A legújabb korból 1919-es vöröskatona egyenruhát és ugyancsak 1919-es ezredzászlót mutatott be a dossziémúzeum. A kiváló minőségű fényképek mellett, stencilezett tartalomjegyzék tüntette fel a tárgyak lelőhelyét és korát. A jól összeválogatott anyag sem tudta azonban pótolni az eredeti tárgyak látványát. így került sor a történelmi szaktantermek berendezésére, amikor például a kazincbarcikai Ságvári Gimnázium és a Központi Általános Iskola, valamint Nagymihály és Bükkábrány általános iskolái erre igényt tartottak. A régészeti, néprajzi, újkori anyag bemutatására a meglevő fizikai szekré-