A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 18. (Miskolc, 1980)

Közművelődés - Bartusné Hellebrandt Magdolna: Ősrégészeti kiállítások tapasztalatai

nyéket használhattuk fel. A rendezést és a feliratok készítését is a múzeum kollektívája végezte. Ezek a szaktantermek a tanév végéig álltak. A muzeális anyag védelmében szükséges volt a visszaszállítás. Sok esetben láttunk 1945 után előkerült régészeti leleteket egy-egy álta­lános iskola szekrényében. Gyakran előfordult, hogy a történelemtanár veze­tésével, ásókkal felszerelve vonultak ki a diákok a legközelebbi lelőhelyre, s végeztek „ásatást", gyűjtöttek leleteket honismereti munka címen. Meglepő­nek találtuk ezt az állapotot, hiszen Magyarországon a felszabadulás óta tör­vényerejű rendelet védi a földben rejlő történeti emlékeket, s felszínre buk­kanásuktól a múzeumi közgyűjteménybe kerülésig gondosan előírja a teen­dőket. Javasoltuk, hogy a jövőben tárgymásolatokkal oldják meg a szaktan­termek berendezését. Anyagilag nem terheli meg jobban az iskolát, mint pél­dául egy fizikai vagy nyelvi labor berendezése. A jövő generáció helyes történelemszemlélete megér ennyi ráfordítást. Pedagógiai és múzeumi érdekek összehangolására követendő, jó példa a mezőkövesdi 1. László Gimnáziumban berendezett szaktanterem. 1976-ban a gimnázium igazgatósága egy őskori kiállítást kért a Herman Ottó Múzeumtól. A szép, világos nagyteremben, a múzeum vitrinéiben állítottuk ki történelmi 1. kép. Bronzeszközök Mezőkövesdről

Next

/
Oldalképek
Tartalom