A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 18. (Miskolc, 1980)

Néprajzi közlemények - Hankóczi Gyula: Adalékok Gömör hangszeres népzenéjéhez

/. kép. Kocsis Pál szuhafői citeras Szuhafő, 1979. 2. kép. id. Gál Barna klarinétos Imola, 1979. A szuhafői Kocsis Pál magakészítette hangszere is a fenti jellegzetességeket mutatja. Több darabból Összeállított vályúcitera, három prím és nyolc basszushúrral felszerelt. Hangsora: g'—g

:!

, diatonikus. Az egy sorba épített bundok bizonyos fokig a játóktechnikát is meghatározzák. A nyomót — fakanál vagy somfa — hüvelykujjal szorítja a húrokra, verője liba toll. A készítéshez szükséges faanyagot a bányatelepről meg a határból, a — szögből készített — kulcsokat lakatosoktól szerezte. A húrokat kábelből húzta ki. Elsőként a fejet, utána az oZdaZakat, végül a 7coítázatot csinálta meg. A készítés eszköze: gyalu, kézi fúró, szögek, enyv. Szuhafőn a citera a „parti nép" hangszere volt, ott sem mindenkié, hanem a fiatalság egy részéé. Kocsis Pál is 16—17 éves parti fiataloknak játszott, a szegényebbeknek, az utcán, a fedett kutak tetején. Máskor a fonóban Krohavecz József citeras társaságában muzsikált, ilyenkor a citera kísért. A szuhafői példát alighanem általánosíthatjuk. A citera a gömöri falvakban a szegénység hangszere volt. A nemesek nem használták, ők zenei ízlésükben polgárosodottabbak voltak.*' Cimbalom. A bordunkíséretes citeránál nagyobb lehetőségeket magában rejtő és nagyobb zenei tudást igénylő hangszer szintén megtalálható a terület hagyományában. Elsősorban mint a cigányzenekarok akkord- és szólóhangszere, másodsorban, mint maguknak zenélő falusiak zeneszerszáma. A ragályi és zádorfalvi cigányok, valamint a szuhafői nemes Bocsyak egy tagja,

7 egyaránt használták. Lehetőségeit gazdagabban kiaknázva inkább a cigány cimbalmosok