A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 18. (Miskolc, 1980)

Néprajzi közlemények - Hankóczi Gyula: Adalékok Gömör hangszeres népzenéjéhez

használták, mïg a falusi játékosok egyszerű dallamjátékkal is beérték. A Gömörben használt cimbalmok közönséges, négy lábon álló, pedálos hangszerek, az említett Bocsy nevű nemes azonban ettől eltérő, hordozható, pedál nélküli kis cimbalmot használt, A falu zenei életében a magában szóló cimbalomnak nem volt különösebb jelentősége. Zenésze nem a közösség hanem saját maga, vagy családja gyönyörűségére játszott. Ugyanez mondható el a falusiak hegedűhasználatáról is. A nemesi családokból származó Lenkei Zsigmond és Csiszár Benedek szuhafői hegedűsök is csak otthon, maguknak játszottak, nem pedig ráutaltságból, pénzkereseti lehetőségként. A hegedű — kontrával és bőgővel — fő szerepét bandában vitte. A használt hangszerek gyári eredetűek. Hangolása fül után, vagy síphoz történik. Tartása a megfigyelt zenészeknél egyöntetű: párna és álltámasz nélkül, bal kézzel nyakhoz vagy vállhoz szorítják. A hegedű gyermekjátékváltozatairól is szóljunk. Szuhafőn kukoricaszár hegedű, Imolán muzsika, kóróhegedű néven ismerik. Készítésekor a száraz kukoricacsutkát ízekre vágták, kettőt kiválasztottak belőlük, majd természetes mélyedése felől behasították őket, A felvágott héjat kis fadarabbal alápöckölték. Hegedű és vonó egyforma volt. Az imolai kóróhegedű név talán a játékszer korábbi, másik anyagára, a napra forgószár ra utal. Rezgő levegő a hangforrás a hangszerek következő csoportjában. Ezek talán legegyszerűbbike a levélsíp. A helyiek levél, orgonalevél néven emlegetik. Egyszerű falevélről van szó, amit a játékos alsó ajkához tart, miközben 3. kép. Mikó István keleméri prímás 4. Kép. Váradi Kálmán zádorfalvi Kelemér, 1979. prímás. Zádorfalva, 1979.