A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 18. (Miskolc, 1980)

Régészeti közlemények - Gergelyffy András: A sátoraljaújhelyi volt pálos templom és rendház feltárásáról

A kutatás eredményeképpen megállapítható viszonyított építési időrend még nem teljes ugyan, mégis, a kutatott részeken már tisztázható volt a középkori falazatok kiterjedése. Az északi hajófal teljes terjedelmében (1—2, 8. kép), a szentély északi fala a nyugati szakaszon teljes magasságában, majd a sekrestyeajtóig egyre csökkenő magasságig. Onnan keletre a mai járószint fölött nem található középkori falazat (3. kép). Ez vonatkozik a szentély és a hosszház déli oldalára is (4—5. kép), s csak a nyugati homlokzati falnál jelenik meg újra a középkori falszövet, külső síkján nagyméretű kvádersorok formájában. Ez is csak a homlokzat déli felén maradt ránk, két kvádersor magasságáig. Ez szolgáltatta az első adatot a lefaragott, ill. lebontott délnyugati átlós állású saroktámpillérre is. Azóta már a szentély déli oldalán is bebizonyosodott, hogy a templom falai követik ugyan a középkori alaprajzot, az újkori támpillérek elhelyezkedése már nem. A legteljesebb középkori épületmaradvány a falazatának teljes magasságáig álló torony (2, 7, 12, 13. kép). Ennek csak a felső lezárása (sisakja) hiányzik. A kolostorépület megkutatott részének ma is álló középkori falai azonosak a templom, ill. a torony említett falaival, tehát az északi hajófal és a torony földszintjével (1—2, 7. kép). Már csak embermagasságú felmenő falvégződés látható az egykori nyugati kerengőfolyosó traktusfalából ott, ahol az a déli kerengőfolyosó udvari árkádfalának újkori keletű nyugati meghosszabbítására beépült. Az árkádfalaknál csak járószint közelben található középkori falszövet. Az 1975. évi fel4. kép. Másodlagosan fölhasznált gótikus tagozatos kövek a déli hajófalban