A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 18. (Miskolc, 1980)

Régészeti közlemények - Simán Katalin: Természettudományos módszerek az őskorkutatásban

sára. A módszer hibalehetősége elsősorban abban rejlik, hogy az edény készítése közben — az eredeti nyersanyag mellé — bekeveredhet idegen anyag is, illetve az edény égetése közben eltávozhatnak fontos alkotórészek. A kémiai vizsgálattal — a kerámia összetételén kívül — esetleg az is megállapítható, hogy használtak-e festéket a kerámia díszítésére, és ha igen, milyen eredetű volt az. Az átégett agyag korának meghatározására alkalmazzák az archaeomagnetikus vizsgálatot abban az esetben, ha helyhez kötött tárgyról van szól (pl. kemence). Kerámia esetében a már említett termolumineszcenciás és spontán uránhasadásos'

11 módszerek alkalmazhatók. A termolumineszcenciás eljárás — a kerámia datálása mellett — alkalmas olyan korábbi eredetű anyagok korának meghatározására, amelyek a telep élete idején átégtek (pl. tűzhely agyaA temetkezéskor a halott mellé helyezett kerámia tartalmának meghatározásával szintén fontos adatokat nyerhetünk. A talaj kémiai összetételének vizsgálatával egyebek mellett sikerült már csont és méz jelenlétét kimutatni/

13 6. A fémeken legelőször mikroszkópos vizsgálatot kell végezni. Ennek több szakasza van: az érintetlen állapotban hagyott minta vizsgálata, csiszolással, majd maratással elkészített minta vizsgálata.

44 Így megtudhatjuk, milyen korróziós károkat szenvedett a darab, milyen finomságú a fém, mennyi benne a szénmennyíség, s hogy hideg állapotban végeztek-e rajta formaalakítást. A spektrálanalitikai vizsgálat az anyag elemi összetételét határozza meg.

4

° Ezzel a fémérc lelőhelyének meghatározása mellett

40 információt kapunk az ötvözőanyagokró; is. Ennek segítségével fémfeldolgozó központokat lehet elkülöníteni, a technika fejlettségét, a fémgyártás tervszerűségét lehet meghatározni, valamint azt, hogy az egyes használati tárgyakhoz megfelelő minőségű anyagokat tudtak-e előállítani. Ahhoz, hogy a fémércek lelőhelyeit meghatározzuk, ismerni kell az érclelőhelyeket és az onnan bányászott ércek adatait.

47 Állnak a régészet szolgálatában olyan módszerek, amelyek lelőhelyek, leletegyüttesek felderítését,

48 feldolgozását segítik. A felderítésnek ilyen általános módszere a légifényképezés. A módszert elsősorban római kori és középkori építmények felderítésére használják, de alkalmas népvándorlás kori és őskori objektumok felderítésére is. Számos tényező nehezíti a munkát. Elsősorban időigényes, ugyanakkor nagyon rövid az az időszak, amely megfelelő a légifényképezés számára. Függ a napállástól, a területet borító növénytakarótól, a domborzati viszonyoktól, a talaj nedvességtartalmától is. Általában a módszer csak azokat az idegen tárgyakat mutatja meg a földben, amelyek nincsenek 1 m-nél mélyebben. A szűkebb terület meghatározására számos jó módszert dolgoztak ki. A legismertebbek közé tartozik a talajban mutatkozó mágneses anomáliák mérése.

49 Előnye, hogy jól kikísérletezett módszer, hátránya, hogy a műszer kezelése igen nagy pontosságot igényel, valamint, hogy minden friss szennyeződés erősen befolyásolja a mérési eredményeket. Betömődött őskori árkok, lyukak kimutatására alkalmas. Hasonló eredményeket várhatunk a talaj elektromos ellenállásának vizsgálatától is.

50 A többi talajvizsgáló módszer

51 költséges, nehezen kivitelezhető, kis tévedések is nagy hibát okozhatnak: jelenleg az általános régészeti gyakorlatban nem alkalmazhatók. Az előzőeknél egyszerűbb, olcsóbb a fúrásos eljárás.

52 Ekkor a talajból mintát vesznek és azt laboratóriumi körülmények között vizsgálják. A kémiai vizsgálat — a talaj foszfáttartal-