A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 17. (Miskolc, 1978-1979)

Kondor Béla emlékülés - Végvári Lajos: Kondor Béla Dózsa-sorozatának keletkezése

állat és az ember—állat kontaminációk sora végigkíséri munkásságát. A tiszta, képletek tehát minduntalan megzavarodnak, ellentétes töltést is kapnak, ezért a kondori mitológia egyszerre tragikus és ironikus sugallató. Itt érthető meg, hogy miért is élt benne oly erősen, életerejét felszívó akarattal a mitológia megteremtésének a vágya. Művész volt, aki a valóságot képekben, formákban, érzéki-szenzuális alakzatokban élte át, azaz kényszere volt az átélt dolgok formai objektivitása. Mindezt a mitológiai rendszerébe akarta transzponálni, hogy annak elrendező elve segítségével rendet tehessen az emberi létkérdések között. Mert művészete szüntelen rákérdezés volt a szfinx adta talányra: mi az ember? Más viszonylatban már összevetettem Kondor Bélát Ady Endrével, számos hasonlóság volt habitusukban, sorsukban, a művészethez való viszonyukban. Ady költészetében végigjátszotta a modern ember összes társadalmi és pszichikai szereptípusait, ám e szerepek álarcai az arcához nőttek, egzisztenciálisan is átélte őket, ez emelte költészetét a szimbolizmus és a szecesszió maszkkomplexusa fölé. Kondor nem szerepet játszott, hanem arra vállalkozott, hogy a képzeletében és pszichikailag átélje az emberi egzisztencia minden lehetőségét, határhelyzeteit, tehát az angyali szférát éppúgy, mint az ördögit. Nem véletlenül volt bibliája „Avvakum protopópa önvallomása" és kulcsélménye Dosztojevszkij. A mindent átélés lehetőségére kellett megteremtenie az egyetemes szimbólumok átalakításából és a saját kiméráiból épített mitológiát, amelyben alkalom nyílt a sorszituációk érzéki felidézésére, átélésére és megfogalmazására Mert a kondori művészet titka ez, az emberi egzisztencia határhelyzeteinek, lehetőségeinek az interiorizálás és művészi kivetítése. Ebből fakad iszonyú felelősségvállalása, öntépő és önkarakírozó dühe, a „Balgaság dicséretét" író Erasmushoz méltó tragikus bölcsessége. Németh Lajos Kondor Béla Dózsa-sorozatának keletkezése A szükségszerű és a véletlen elemeknek egyaránt befolyásoló szerepük van egy művész pályájának alakulásában. A véletlen előre nem látható, s tudományos szempontból kiszámíthatatlan tényező, éppen ezért csak regisztrálása és minél pontosabb leírása lehet feladatunk. A szükségszerűség az a tényező, amelynek felfedezése, elemeinek megragadása, rangsorolása, majd a véletlenszerűséggel való szintetizálása, lehetősége kínálkozik tudományos feladatnak. A régen élt művészekről viszonylag kevés adat áll rendelkezésre; a művészettörténeti rutin e gyér tényekből gyakran meglepően bizonyos állítások kialakítására képes. A kortárs művészekkel foglalkozó történész azonban jól