A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 17. (Miskolc, 1978-1979)

Történeti közlemények - Sonkoly Endre: Emlékem Rudnay Gyuláról

nay vállalta. Két hét múlva üzent a családnak, hogy a kép készen van. átvehetik. El is jöttek mindnyájan. A jegyző, felesége, négy eladó lánya és két kadét fia. „Tökéletes, tökéletes!" kiáltottak fel, mikor meglátták a képet. A legidősebb lány azonban félve megjegyezte: „Művész úr, a nagyapám bajusza talán sárgább volt, mert igen sokat dohányzott". „Helyes, majd segítek rajta" — válaszolta Rudnay. A kép ottmaradt, de ő hozzá sem nyúlt többet. Nem szeretett kész képen javítgatni. Egy hét múlva ismét eljöttek. „No, mostmár igazán tökéletes!" És elvitték a képet boldogan. „Lám, mit tesz az illúzió!" — mondta Gyula. Ez a kép valószínűleg Giczén az egyik Márkus unokalány birtokában van, aki az ottani kerületi orvoshoz ment férjhez és ma is ott lakik. 18 éves koromban Rudnay engem is a társaságukba fogadott. Ide tartoztak még Breuer Andor joghallgató, az állomásfőnök fia. Miien András teológus parasztfiú, Bagdy István, már akkor írogató költő, lekenyei tanító, Sonkoly Barna bátyám, tanító, nagy vadász, a jegyző két kadét fia, Andor és Dénes és a mindenkori vándordiákok: pozsonyi, pataki és debreceni supplikánsok, legátusok. Gyula jó humorú ember volt és így kedélyesen és változatosan teltek a napok Giczén. Rudnay gyakran tett kirándulásokat a környékre. Elsősorban a somkúti és a sósi, a mellétéi pusztákra, ahol a pásztorok életét figyelte és bőséges bevásárlásokat eszközölt a pásztorélet felszerelési tárgyaiból és ruháiból, hogy egyes képeihez a modelljét célszerűen felöltöztethesse. Valóságos arzenálja volt köcsögökből, szolgafából, karikásokból, kendőkből, szűrökből, pásztorbotokból, merítőkanalakból, ingekből, gatyákból, furulyákból, kürtökből, pitykés dolmányokból, puha szárú csizmákból stb. A pásztorok nagyon szerették Rudnayt, mert beült közéjük a kolyibájokba, a tűz mellett hallgatta meséiket, ha megkínálták, megkóstolta ételeiket, de főleg azért szerették, mert használt holmiaikért súlyos pénzeket fizetett nékik: De szerették a parasztok is. Velük a határban munkaközben megállva el-elbeszélgetett, ha látta, hogy sürgős a munka, maga is beállt segíteni nekik, szénabetakarításkor, különösen, ha fenyegetett a közelgő vihar. Versenyt dolgozott velük a takarásban, vagy rakodásban és ezt a paraszti mu lkához való értését, valamint a közvetlenségét igen megbecsülték. Közben komoly tanulmányokat végzett 4x2,5 méteres nagy vásznához, a Gömöri népélet c. képéhez. Ezt az álmát 1904. nyarán akarta megvalósítani, mert az nkolai év beállt. A tantermet ki kellett üríteni. 1903 és 1904 telén a tanítói lakon festegetett. Tervezett nagy képének minden figuráját különkülön megfestette. Ezek között volt egy öreg cigány, egy jó kontrás, akit rongyaiban talpig ábrázolt, de oly hűséggel, hogy egészen elbűvölt, elvarázsolt bennünket ez a kép. Az öreg cigány ősz fején, ráncos arcában benne volt a falusi cigányság füstös, kunyhós, rongyos élete. Mosolyában készséges hűsége a mulatózok iránt, kicsorduló könnyeiben mély érzelemvilága, hegedűjében színes harmóniagazdagsága, melyeket mint virágokat tűzdelt a siratok dallamára és a táncok szédületes ritmusára. Én még ilyen hatású képet nem láttam. Sajnos ezeknek a tanulmányoknak további sorsáról semmit sem tudok. Rudnay fiatal korában tréfára hajló, nagyon kedélyes ember volt. A tanulmányokhoz szükséges és megfelelő modellek szerzése sok gondot okozott