A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 17. (Miskolc, 1978-1979)

Történeti közlemények - Dobrossy István: A tapolcai apátság mindszenti serfőző műhelye

hanem Mindszenten is volt serfőző".'

1 A városi serfőző műhely történetéről elfogadható mennyiségű és minőségű adataink, feljegyzéseink vannak, de a mindszentiről csupán annyit tudunk, hogy volt és üzemelt a 18—19. században. 1977-ben az egri érseki levéltárból a tapolcai apátság történetére vonatkozó oklevelek között olyan dokumentumok kerültek elő. amelyek választ adnak a mindszenti serfőző műhely történetével, üzemelésével kapcsolatos kérdéseinkre. Rekonstruálhatunk egy 18. századi serfőző házat valamennyi berendezési tárgyával, a szerződéseken keresztül fény vetődik a munkások életmódjára, a sörgyártás jövedelmezőségére, a településen belül betöltött szerepére, összességében pedig a miskolci sörgyártás történetére tárunk fel eddig ismeretlen adatokat.

3 1709-ben Petrik András tapolcai apát szerződést kötött Bazilud Jakabbal és Kirsz Jánossal, hogy a „Mindszent nevű földön, az apátsághoz tartozó kert mögött ser nevelőt" építsenek. A levéltári feljegyzések között ez a legkorábbi adat, s ezt minden kétséget kizáróan elfogadhatjuk a mindszenti serház alapítási évszámául. A szerződés szerint az építők „tartoznak felépíteni és teljesen berendezni a serházat és a serfőzés első napjától számítván évi 100—100 magyar forintot két részletben tartoznak fizetni az apátságnak". A tulajdonosok a sörkészítés mellett pálinkafőzésre is engedélyt kaptak oly módon, hogy az apátsági korcsmák igényeit kellett kielégíteniük ,.illő áron. amikor fogy". Ugyanez vonatkozott a sör értékesítésére is. A szerződés kiemelte, hogy a „külső korcsmákba" (értsd: miskolci) semmilyen körülmények között nem szállíthatnak söritalt. A sörház tulajdonjogáról és az ott dolgozó munkásokról egyértelműen rendelkezik a szerződés. Eszerint „nevezettek minden földesúri teher alól felmentetnek, beszállásolástól, adóktól, mellyet szoktak praesentálni a többi Mindszentiek". Igen lényeges kikötése a szerződésnek az, hogy a nevezettek (majd az őket később követő bérlők) nem függenek a ..mindszenti bíró"-tól és Miskolc városától, hanem felettük kizárólag a tapolcai apát, mint saját földesuruk rendelkezik/

1 A szerződésből arra gondolhatunk, hogy az építési munkálatokhoz még ebben az évben, tehát 1709-ben hozzákezdtek. Az elkészülés idejét nem ismerjük, az viszont bizonyos, hogy a serház 1713-ban már üzemelt. Erre utal az a szerződés, amelyet gróf Kollonics Zsigmond váci püspök, tapolcai apát kötött meg a serházat építő Bazilud Jakab miskolci lakossal, az 1713—1716. közötti időszakra. A bérleti díjat az apát évi 2100 rénes forintban határozta meg, s ebből jelentős sörgyártásra, értékesítésre és mindenesetre nagy igényre következtethetünk. A bérleti feltételek között szerepel mint engedmény, hogy a bérlő évente 200 köböl szaladot minden feltétel nélkül őrölhet az urasági, ill. apátsági malomban.

5 Ha viszont a bérlőnek évi 200 köbölnél nagyobb mennyiségre van szüksége a serfőzéshez, akkor a „szokott Taxa" ellenében, de mindenkivel szemben elsőséget élvezve őröltethet a malomban. Az apátság és a diósgyőri koronauradalom kapcsolatára utal az, hogy a bérlő a főzéshez szükséges famennyiséget az uradalmi erdőkből szerezhette be. Az épületbővítésekhez szükséges anyagot hasonlóan az uradalomtól lehetett beszerezni, de ezért már fizetni kellett. (Ez minden bizonnyal összefügg azzal is, hogy Mindszentbe Vözelebb esett a diósgyőri uradalom, ill. az uradalmi erdőségek, mint az apátság erdei Tapolcán.)