A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 17. (Miskolc, 1978-1979)

Történeti közlemények - Veres László: Adatok Borsod megye 18. század eleji újratelepülésének történetéhez

embereknek megh szállani lakójul, akik senkinek itten nem jobbágyi, hanem ebben a vármegyében liberae migrations sunt personae (azaz szabad menetelű személyek) olly conditioval, hogy azok méghlen Tekintetes Nemes Kamarának fog tetszeni, nem többet füzessenek annuatim (évenként) ez esztendőtül fogva esztendőnkint, hanem a korcsmával együtt hatvan s hatvan magyari forintokat és minden gazda hat s hat napi mezei munkára tartozik szolgálni, és Dézmát nem fognak adni, hanem Eszteneigh ezen hatvan forintoknak felet tartoznak meg adni ebben az esztendőben Szent Mihály napjára, másik felét pedigh Anno 1740 doe 10 marüi. Secundo. Házaknak épitessire a melly része az Erdőnek fogh nekiek kimutattatni, aztatis nem többet fognak abban, és ottan való erdőnek vágni. Tertio. Azon ott való tilalmas Erdőben szabad lészen nékiek minden féle fa, tűzi fának, tsak a Tölgy fa nem szabad, minden féle vesző szabad, de Tölgy és mogyoró vesző nem szabad. Quarto. A Külső Embereknek, kiknek Tavalyi őszi vetessék ebben az Esztendőben találtatik, az az Vetés az idein az én Számomra meg Dézmáltatik, úgy mint tavalyi őszi vetés, úgy értvén, mind azon által, hogy nem eő vetéssekbül, hanem akik a Tavalyi Esztendőben ősszel bé vetettek, azoknak az eő vetéssekbül, a mostani tavalyi vetéssekbül pedigh, úgy a további őszi vetésekbül való Dézma ezeké lészen mindenkor." A szerződés szövegéből egyértelműen kiderül, hogy a Petribe települt idegen, tehát szlovák, rutén és kis részben magyar jövevények nem részesültek olyan mentesítésekben, mint a 17—18. század fordulójának telepesei. A szerződés leglényegesebb része szerint az új lakosok tehát szerződéssel léptek a földesúr szolgálatába, s a földesúrhoz való viszonyukat a szerződés határozta meg. A jobbágyok úri tartozásait az évi hat nap robot mellett egyetlen pénzbeli cenzusban, 60 magyar forintban határozta meg Zathureczky László. Ez a szerződésbeli kitétel mindenképpen új elem a jobbágyi úri tartozások rendszerében, mert a pénzadó kizárólagos szerepére utal. A település 4

a

kói a szerződés elismertetésével kiváltságos helyzetüket akarták állandósítani. Ez sikerült is nekik, mert a munkaerő megtartása érdekében az egri káptalan is elismerte a szerződést. Ezt követően 1755-ig az „említett Contractus színe alatt viseltettek, nem különben a Ns Egri Káptalan is 11 Esztendőre kész pénzül és kézi munkájúi annyit méltóztatott fel venni."

1

'

1 Az újratelepült helységek lakóival megkötött szerződések hatására a betelepítésre váró földek s az ide-oda hullámzó tömegek megtartására irányuló törekvések következményeként a 18. század derekára szinte az egész diósgyőri koronauradalomban, s a borsodi települések nagy részében a jobbágyrendszer új elemmel, tömeges jobbágyszerződéssel gazdagult. A szerződésekben rögzített pénzadó a mezővárosok kivételével a dézsma megváltásáig terjedt ki. Kisgyőr lakosai évenként 300 rénes forintot fizettek, s ezen túl minden gazda 3 nap robottal tartozott és 25 öl fát kellett kivágni és behordani az uraság által meghatározott helyre.

15 Bábony szerződéses jobbágyai 200 rénes forint cenzust fizettek, a parasznyaiak 200 Rfl-ot, a varbóiak pedig 10 évi időtartamra évi 200 Rfl-ot. Hasonlóan szerződéses jobbágyokká váltak a radistyániak, az újonnan betelepített Ládháza lakói, a csabai és felsőgyőri zsellérek is.

K Veres László