A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 17. (Miskolc, 1978-1979)

Szlovákiai téka - Gemer 3. (Ujváry Zoltán)

irányítva a figyelmet, mutat rá azokra a tényezőkre, amelyeknek lényeges szerepe van az életmód változásában. Figyelemre véltó, hogy nemcsak a férfiak, hanem a nők is az ipar felé orientálódnak. Az üzemi szervezett élet kihat az emberek gondolkodásmódjára, műveltségére és világképére. Az anyagi fellendülés mind a tárgyi, mind a szellemi kultúrát alakítja. Ennek jól látható jelei mindenekelőtt az építkezésben, a lakáskultúrában figyelhetők meg. A gömöri népi teherhordásról kíván áttekintést nyújtani Gunda Béla tanulmánya hat szlovák és egy magyar falu anyaga alapján. A nagyszámú fénykép jól illusztrálja a részletező leírást. A nagy múltú gömöri fazekasközpontok egyikéről, a süvétei fazekasság történetéről nyújt átfogó képet Comajova Ol'ga igen alapos tanulmányában. Rámutat arra, hogy Gömörben rendkívül jelentős szerepe volt a fazekasságnak. A több mint kilenc településen működő fazekasokról eddig még csak szórványos közlemények jelentek meg. A szerző a fazckasfalvakat keleti és nyugati csoportba sorolja. Süvéte a keleti csoportba tartozik. Ennek a fazekasközségnek nagy hatása volt a gömöri magyar fazekasságra. A környező magyar falvak (Deresk, Lévárt, Lice, Mellété) fazekasai a mesterség titkait, fortélyait a süvétei fazekasok műhelyeiben sajátították el. Tanulságos lenne ennek a kapcsolatnak a részletes vizsgálata. Egy napjainkban már kihalóban levő foglalkozás, a jolsvai bőrcserzőipar múltjáról, történetéről közöl adatokat Valentová Zora. A szerző tanulmányából kitűnik, hogy Gömörben bőrkikészítéssel a cserzővargák és a tímárok foglalkoztak. A jolsvai cserzővargák és a tímárok külön-külön társulatban működtek. A vargák csak a birkabőr kikészítésével foglalkoztak, noha eredetileg lábbelit is készítettek. A tímárok munkájához a marhabőr kikészítése tartozott. Az önálló céhbe tömörült mesterek műhelyei Jolsván a Varga utcában voltak, sajátosan magasított tetejű házakban. A második világháborút követő időben a mesterség üzemi keretekben folytatódott. A fából készült vízmerítő edények (cserpákok, csanakok) ún. gömöri típusaival foglalkozik cikkében Komorovská Marta. Véleménye szerint a gömöri cserpákokra az a jellemző, hogy az edény és a füle egy darab fából készül. A cserpák fülének alakja és díszítése alapján különböző csoportokat állapít meg. A szerző rámutat azokra a hatásokra, amelyek rányomták bélyegüket az ún. gömöri típusú szlovák vízmerítő edényekre. A kötetet bezáró tanulmány egy archaikus népi hangszer, a lyuk nélküli szélhasító tilinkókkal foglalkozik. A szerző — Elschek Oskár —, tömör kutatástörténeti áttekintés után részletesen ismerteti a hangszert. Az interetnikus kapcsolatokat illetően különösen tanulságos a földrajzi elterjedés kérdéseit tárgyaló fejezet. A romániai adatok származásának pontosítása további vizsgálatot kíván. A Gemer 3. kötete tartalmas anyagával jelentősen hozzájárul Gömör szlovák népének megismeréséhez. Csak sajnálhatjuk a folklorisztikai írások és a Gömörben élő magyarság kultúrájáról szóló közlemények hiányát. Ujváry Zoltán