A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 17. (Miskolc, 1978-1979)

Néprajzi közlemények - Viga Gyula: Északkelet-magyarországi adatok a rákászathoz

gázoltak a vízbe, s kézzel nyúltak be a rák búvóhelyére. Felforgatták a lapos köveket, megpiszkálták a meder gödre

L

t. Alkalmanként vesszökosarat merítettek a vízbe, s abba kaparták bele a rákot. A zsákmány húsát általában helyben elfogyasztották. Elevenen dobták be az állatot a tűzbe, pár perc sütés után ollóit kővel feltörték, s kézzel kaparták ki belőle a kevés húst. Volt, hogy sütés előtt kiherélték a rákot: a farka végét megcsavarva, lassan kihúzták a beleit. Hejcén és Göncön forró vízbe dobták a rákot, s vörösre főzve fel is tálalták. Telkibányán a rák összetört ollóiból kiszedték a húst, s zöldséggel ízesítve levest főztek belőle. Jó fogás esetén alkalmanként 30—40 rák is zsákmányul esett. Ilyenkor pár forintért el is adták a fogást arra járó embereknek. Piacra rákot nem vittek, értékesítésének csak alkalmi formája volt, állandó keretei nem alakultak ki. Néhány filléres alkalmi keresetet jelentett a rákászok számára az ún. rákszem értékesítése is. A rák testében kifejlődő, a páncél megújítására szolgáló néhány milliméteres, lapos mészdarabkákat a népi gyógyászat fontos kellékeként tartották számon. Regécen úgy tudták, hogy ha valakinek beleesett valami a szemébe, akkor a rákszemet a szemhéj alá kell csúsztatni, s az megkeresi az idegen testet. Göncön hályog esetén alkalmazták a rákszemet. Ez az anyag már legkorábbi gyógyító könyveinkben is fellelhető, s már 1690-ben, Pápai Páriz Ferenc ,,Pax Corporis' című munkájában is felbukkan rák örmény, rák örvény néven.

1

'

1 Használatának jelentőségét jelzi, hogy a XVIII. században már hamisításával is megpróbálkoznak. A körmöcbányai gyógyszertár 1791. évi vizsgálatának jegyzőkönyvében a következő szerepel: „A valódi rák-/cöuefcnek az agyagból készültektől való megkülönböztetésére a gyógyszerész már ismételten intetett, s kioktattatott, hogy ugyanis megvételük alkalmával minden egyes kövecskét nedves nyelvére tegyen, s azokat, melyek reátapadnak, mint hamisítványokat hajítsa el."

15 A rákkövet, rákszemet a szembe esett idegen test eltávolítására használták leginkább, de ajánlották porát gyomorégés ellen is."' Göcsejben porát fújták a hályogos szembe, az Abaúj megyei Forrón a ló szemének gyógyítására is használták.

17 Egy 1761-ben készült gyógyítókönyv a nyílvas eltávolítására a következőket ajánlja: „Rákot törd meg és csináld össze nyúl hájjal, kösd a sebre".

18 Benkő Sámuel 1782-ben, Miskolc történeti-orvosi helyrajzában kisgyermekes anyák gyógyítására ajánlja a rákszemet: a szoptatós anya tejét rákszemből és káliumszulfátból készült por néhányszori adagolásával apasztotta el.

10 Elkerülhetőnek tartotta a gyermekágyi lázat egy skrupulusnyí rákszemből és fél skrupulusnyi káliumszulfátból készült szer esténkénti bevételével.-" Gyógyítókönyveink a rákot —a rákszem mellett — többféle módon használják gyógyszerként. Számos adatot tartalmaz ide vonatkozóan egy. Tokajból származó, kéziratos gyógyítókönyv, mely a XVIII. század elején keletkezhetett.

21 „Fulladás ellen: Rákot mentül többet kell szerezni in Majo, ugyan in Majo gyűlt írós vajjal elevenen öszve törni, azon órában meg-kell főzni, megfőzvén tiszta ruhában által szűrni és a midőn az Embert fuladás, nehéz lélegzet környékezi, kék papyrosra kenvén a rák z/s/írbul Embernek melyére tegyék osztán hamar el-áll a fuladás."

22 Védőszerként való használatra utal a következdő adat: „Hogy a vad-kan ne árthasson: Vedd a Ráknak első lábát, és kösd a nyakadra".

23 „Dühösség ellen: Hóid tölte előtt vagy három nappal vagy hóid