A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 16. (Miskolc, 1977)

TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Benedek Miklós: Az első miskolci filmfesztivál

lizálásra való törekvést és jelzi azt, hogy számon tartják Miskolcot a kulturális ranglistán. Jakó" András beszédét követően elsötétült a nézőtér, a vetítővásznon megjelent a fesztivál emblémája, felhangzott a szignál, s ezzel megkezdődött a fesztivál filmjeinek programszerű vetítése. Az első este hat híradófilmet, öt rajz- és bábfilmet, öt kísérleti és kisjátékfilmet vetítettek versenyben, valamint egy kisfilmet versenyen kívül. Az első vetítésen Bokor László és Csöke József három-három híradóriportja nyitotta meg a versenyfilmek sorát. Másnap délelőtt, mint fentebb jeleztem, két ankétot rendeztek a fesztiválon. Az egyik a rajz- és bábfilmművészet problémáival, a másik a híradófilmekkel foglalkozott. Az elsőn Aszódi Éva és Polcz Alaine vitaindítója után többek között Macskássy Gyula, az ismert és azóta elhunyt rajzfilmrendező, Újhelyi József, a Pannónia Filmstúdió igazgatója, Tódor Dinoff bolgár rendező, Ales Bossak, a gottwaldovi filmstúdió igazgatója vett részt. Késő délután került sor az első külföldi programra, s annak keretében nyolc külföldi kisfilmet láthattunk. A jelenlevő Hermina Tyrlova és Tódor Dinoff egy, illetve két alkotását, továbbá egy román, egy kanadai és három francia kisfilmet. Ezen a napon versenyprogramban öt televíziós filmet láthatott a közönség, a késő esti programban pedig híradókat, valamint öt magyar dokumentumfilmet. Érdemes megemlíteni, hogy ezen a napon három filmet vetítettek versenyen kívül, ezek között volt Mészáros Márta Ságvári Endréről szóló, 1963. július 27. című alkotása, valamint Nádasi László „Éva A 5116" című megrázó dokumentumfilmje egy, Auschwitzot megjárt lányról. A fesztivál vetítéseit hosszan zúgó taps fogadta, és ezen az első fesztiválon nem csökkent le az érdeklődés a nyitási ünnepséget követően. Érdekességként feljegyezhető még, hogy a második napon a késő esti órákban, amikor a Százmillió volt című tudományos kisfilmet nézték a versenyprogramban, és éppen a villámlásról kaptak a nézők számos, érdekes ismeretet, óriási zivatar vonult át a város fölött, és villámcsapás következtében néhány percre sötétbe borult a mozi nézőtere és a televíziós terem is. Ennek ellenére igen jó hangulatúak voltak a késő esti és éjszakai vetítések, és még az sem befolyásolta károsan a közönség érdeklődését, hogy a kiemelkedően értékes Éva A 5116 című film vetítése éjjel fél egykor ért véget. A harmadik nap délelőttjén igen nagy érdeklődés mellett folyt le a dokumentum- és riportfilm ankétja. A mintegy hatvan résztvevő a téma megközelítésének problematikájáról, valamint a dokumentumfilm eszközeiről vitázott. Megállapította a tanácskozás többek között, hogy a dokumentumfilm ma már nem pusztán regisztrálást jelent, hanem társadalmi problémákat ölel fel, eszmei mondanivalót hordoz, és jelentős fejlődést ért el az emberábrázolásban. Több szó esett a dokumentumfilmek alkotóinak és az élet jelenségeinek, a művészeten kívül eső életnek kapcsolatáról. Szóba került a külföldi tapasztalatok, módszerek átvétele, hazai alkalmazása, a modern dokumentumfilmeknek olyan feladata, amely szerint nemcsak láttatni kell az eseményeket, hanem mélyebben, tartalmasabban kell foglalkozni az élet problémaival. Az is hangot kapott, hogy egyes filmalkotók szakmai, virtuóz ésszel gondolkoznak, és a szakmabelieknek készítik a filmeket, holott sokkal inkább kellene számolniuk a közönséggel is. Értékes felszólalások hangzottak el az operatőri munka, valamint a hallásigényesebb szemlélet kérdéseiről. A legélesebb vita a cinema vérité körül bontakozott ki. Ehhez a kérdéshez szólt hozzá többek között a