A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 16. (Miskolc, 1977)

TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Benedek Miklós: Az első miskolci filmfesztivál

neves szovjet dokumentumfilm-rendező, Roman Karmen is, aki több külföldi vendéggel együtt vett részt e tanácskozáson. A harmadik nap délutánján, a fesztivál vendégei városnézésre indultak, este pedig a versenyprogramon kívül két francia, két jugoszláv, egy román, egy csehszlovák és egy NDK film szerepelt. Láttuk többek között a híres és már világszerte ismert, „Éjszaka és köd" című dokumentumfilmet, valamint Roman Karmen Kubáról készített új dokumentumfilmjét, a „Lángoló sziget"-et. A versenyprogramban ezen a napon vetítették többek között Kollányi Ágoston „Ének a vasról" című, Perez János munkásságát bemutató alkotását, amely végül is a fesztivál megosztott nagydíját nyerte, s mint ilyen, az első miskolci nagydíjas kisfilm. A versenyen kívüli magyar filmek között szerepelt ezen a napon a „Válás Budapesten", Szemes Marianne máig is emlékezetes munkája. Az utolsó versenynapon, vagyis 1964. június 17-én a tudományos filmekről rendeztek ankétot, Kollányi Ágoston megnyitója és Vitéz Gábor vitaindító referátuma alapján tárgyalták meg a népszerű tudományos filmgyártás aktuális problémáit. Többek között szó esett a vitában a tudományos filmeknek oly értelmű kettősségéről, hogy más igényt támaszt a mozi heterogén közönsége, és másat a szakmai közönség. Ez kettős feladatot jelent: nyújtson a film tudást az átlagnézőnek, de mondjon újat a szakmabelieknek is. Nagy vitát váltott ki a mozik részére készült tudományos filmek és a televízió tudományos rövidfilmjeinek viszonya, és több hozzászóló — közöttük Virgilio Tosi — szólt a technokratikus értelmiség nevelésének szükségességéről, azaz arról, hogy a humán és technikai értelmiség érdeklődési körében és felfogásban távolodik egymástól, és éppen a népszerű tudományos filmek feladata, többek között, ennek a kettéválásnak a feloldása. Ugyancsak több felszólaló tette szóvá az igényesség emelésének szükségességét: azt, hogy felnövekvőben van egy új, fiatal, magasabb iskolai képesítéssel rendelkező, tehát nagyobb ismeretbefogadó-képességű társadalom, s ezért „nem lehet a művészeti igényességben mindig a Maii nénikre hivatkozni, mert egyre többen lesznek a Mari nénik helyén az új Marikák". Ezen a napon egyébként ismét több külföldi filmet mutattak be, megtartották az utolsó versenyprogramot, amelynek keretében tíz, változatos témájú, érdemes, népszerű-tudományos kisfilm került vászonra. Ezek között volt például Takács Gábor „Aranymetszés'', valamint „Színek a festészetben" és György István „A tánc eredete", valamint Csöke József „Sport és technika" című munkája. A fesztivál utolsó napján. 1964. június 19-én délelőtt még megrendezték a televíziós rövidfilmek problémáit megvitató tanácskozást, amelyen a nagyszámú résztvevő azt pióbálta tisztázni, miként illeszkedhet a televíziós filmgyártás munkája az egyetemes magyar filmművészetbe, milyen feladatok várnak rá az egységes magyar művelődési életben. Az esti órákban zsúfolásig telt az SZMT művelődési ház színházterme. Közel nyolcszáz érdeklődő várta feszült figyelemmel az eredményhirdetést is jelentő záró ünnepséget. Eljöttek a fesztivál záró ünnepségére Miskolc és Borsod megye állami és társadalmi életének vezetői közül számosan. György István fesztiváligazgató nyitotta meg a záró ünnepséget, és rövid bevezetőjében a fesztivál megrendezésének és lebonyolításának munkáját, a Szakszervezetek Borsod megyei Tanácsának ebben vállalt szerepét méltatta, majd Ranódy László Kossuth-díjas filmrendező, a fesztivál zsűrijének elnöke pillantott