A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 16. (Miskolc, 1977)

Hőgye István: A görögök szerepe a Hegyalja életében a 18. században

A görögök szerepe a Hegyalja életében a 18. században A 18. században a „görög" elnevezés összefoglaló neve volt a török területről Magyarországra járó vagy itt ideiglenesen, véglegesen megtelepedett balkáni eredetű kereskedőknek, akik főleg szerb, bolgár, görög keresztények voltak. Beszivárgásuk már a 17. században megkezdődött, de tömegesebb megjelenésük az országban a török kiűzése után, a 18. század elején figyelhető meg. Telepeket hoztak létre, főleg kereskedelmi utak mentén, Ráckeve, Szentendre, Komárom, Eger, Gyöngyös, Tokaj és nagyobb városokban, mint Miskolc, Debrecen, Szatmár stb. A magyarországi kereskedők megjelenésüknek nem örültek. Ragaszkodtak a korlátozott helyi piacokhoz, minden eszközzel igyekeztek távol tartani a városoktól a jövevényeket. A lakosság és a városok vezetősége is idegenkedett tőlük, kémeket láttak bennük, pogányoknak tartották. Debrecen pl. évszázados küzdelmet vívott velük, de a legszigorúbb intézkedések ellenére, találékonyságuk, furfangjuk, megvesztegetések révén letelepedve gyorsan növekedett létszámuk. 1686-ban már 36 görög élt Debrecenben a megengedett 10 helyett.

1 A Hegyalján is megjelentek már a 17. század közepén. 1664-ben Sárospatakon több görög élt együtt, közösen 40 tallér adót fizettek a vármegyének, itt élt ekkor a hegyaljai görögség bírája is.

2 Wesselényi nádor 1665-ben a Tiszán innen és túl lakó görög kereskedők részére praefectúrát állított és inspector! nevezett ki.

:i A század végére már Tokajban, Mádon, Tállyán, Liszkán és Újhelyben is találni görögöket. Főleg Tokajban nőtt a létszámuk, mivel 1705-ben, Szatmár várának elfoglalása után Rákóczi elrendelte, hogy a görögöket telepítsék át Tokajba. Jószágaikat, vagyonukat elkobozták, s a kurucoknak juttatták. Galambos Ferenc szatmári várkapitány 1705. április 21-én kelt jelentésében írta a fejedelemnek: ,,. . .Az itt levő Görögöket Tokajba szállítottam, kitnenések alkalmatosságával temérdek kárjok után volt sírás és rívás . . A Debrecenből kiűzött görög kereskedők pedig — Zoltai Lajos szerint — 1708-ban jöttek Tokajba.' Rákóczi fejedelemnek tervei lehettek a görögökkel, hogy befogadta, birtokára telepítette, védőlevelet, kiváltságokat adott számukra.

0 1709. június 25-én arra utasította Zemplén vármegyét, hogy a tokaji görögöket ne terhelje adóval, mert azok közösen adóznak.' A görögök maguk is szívesebben telepedtek földesúri városokba vagy kincstári birtokra, mert így jelentős pénz járadék ellenében testületet, ,,compániát" alkotva, viszonylag békésebben élhettek, gyűjthettek vagyonukat. A Rákóczi szabadságharc bukása után a Rákóczi-birtokok vagy kincstári kézre vagy zálogban új birtokoshoz kerültek. A tokaji uradalom kamarai birtok lett, mely változás a görögök számára nem volt előnytelen. Az uradalomtól bérbevették a földesúri jogokat, kocsmákban, mészárszékekben való árulást, boltokat nyitottak, a piaci árulás jogát is árendába vették, és mindennel kereskedni kezdtek, amiből hasznot reméltek. Pénzük, bátorságuk és szerencséjük