A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 16. (Miskolc, 1977)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Viga Gyula: A szájhagyomány kecskéjéről

A kecske a gyermekjátékokban. Sajátos szerepe van a kecske alakjának a gyermekek játékában. Beugratós mondókákban, tréfás találóskérdésekben, gyermekversikékben találkozhatunk vele. Általánosan ismert falvainkban a következő játék: az egyik gyerek megkérdezi a másiktól: — Leszel-e gazda? — Leszek! —- válaszolja, ha nem ismeri a játékot. Erre a kérdező a következő versikét mondja: „A kecskének négy a lába, ötödik a farka, Árkot ugrik, nagyot f . . gik, igya meg a gazda!" A versikét Szögligeten énekelték is. Ha a megkérdezett ismeri a mondókát, akkor azt válaszolja, hogy „Nem leszek gazda, mert elvisz (megesz) a kecske!" Egymást ugratták a gyerekek a következő — általánosan ismert — mondókával is: „Mennek a fecskék, jönnek a kecskék. Húzd meg a farkát, potyognak az almák." Szerepel a kecske a következő kiszámolóban is (Szin) : „Ej kecske, bakkecske, hová mégy te menyecske? Szántóföldön ugrosok, egérlyukban bujdosok." A gyermekek tréfás játéka volt a következő mondóka is, mely a közismert gyermekdal elferdített változata.

5 A szövegmondó megkéri a partnert, hogy a sorvégi kérdésekre válaszolja azt, hogy „fújom". „Volt nekem egy kecském, fújod-e? Kivittem a kertbe, fújod-e? Elvitte a farkas, fújod-e? Csak a lyukát hagyta, fújod-e? Felbukkan a kecske alakja a gyermekek találóskérdéseiben is: — Hány lába van a kecskének? — Négy! — A fecskének? (A kérdező a kecske és a fecske szavak közötti alaki hasonlóságot használja ki.) — Innál-e olyan kútból, amibe mindig belesüt a nap? — Innék! — Akkor igyál a kecske hátuljából! (A kecskének ugyanis mindig felfelé áll a farka.) fújom! fújom! fújom! !?!»