A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 16. (Miskolc, 1977)

Hőgye István: A görögök szerepe a Hegyalja életében a 18. században

tette 1754-ben, mikor 600 Ft kölcsönt kért János testvérétől. Az árvák gyámjának elszámoltatása is a compánia elöljárósága jelenlétében történhetett meg. Vitás ügyekben fellebbezni az uradalmi praefectushoz, vagy (a század második felében, mikor a compánia főbírói már nemességet szereztek) a megyéhez lehetett, mint tette 1789-ben a compánia két tagja Konstantin Pál és Karátson Áron, Ns. Dogali János főbíró ellen, aki nyilvánosan sértegette, sőt bántalmazta őket a templomszámadáskor összegyűlt tagság előtt.

13 A főbírók és tisztségviselők a tisztséget is gazdagodásukra használták fel, a szervezet veszít érdekvédelmi szerepéből a 18. század végére. Vagyonszerzésük módjai A viszonylag kedvező feltételeket kihasználva a hegyaljai görögség a vagyonszerzésnek minden módját megpróbálta. Akkor is vállalkozásba kezdett, ha nem volt pénze, ilyenkor kölcsönöket kért magas kamatra, mint tette kereskedésének megindításakor' két erdőbényei görög, akik 200—200 forintot kértek kölcsön évi 10—10 Ft kamatra.

1

'* Nagyobb vállalkozáshoz többen társulva, meglevő pénzeikhez még nagyobb összeget kölcsönöztek. „Doktor András, sógora Lőrintz János és Pantelics Tamás újhelyi görög kereskedők egymással öszve egyezvén köz kereskedésre fel vettek 800 Rhenes forintot magok pénze mellé . . ."'

5 A vagyonosabb görög, haszon reményében, szintén kisegítette társát induláskor. 1775-ben Levitzki János 300 Ft kölcsönt kért Kefala Jánostól, hogy veje és lánya számára boltot nyithasson, biztosítékul lekötötte tokaji házát, szőlőjét, hogy ha egy év alatt nem fizetné vissza, rendelkezzen véle."' Szappanos Mihály görög kereskedő szintén társától kért kölcsön 40 Ft-ot, hogy „Sáros Nagy Patakon idős Kossuth András háza alatt lévő botot" 1767-ben árendába tudja venni.

17 Elsősorban kereskedéssel foglalkoztak, majdnem mindig társas vállalkozásban, így nagyobb volt az induló, befektethető tőke, a remélt haszon, az esetleges kár pedig megoszlott. 1739-ben „Karácsony György 2698 Rf. . . anyja Hiszty Anna 10 098 Ft capitalissal társaságba állott.. . nyereséget és kárt közösen viselvén . . ,"

18 Számadásaikból kitűnik, hogy Bécsből csipkéket „fűszerszámokat", Pozsonyból gyolcsot hoztak nagy összegekért, de jártak Lipcsébe, Boroszlóba is, ahová asszuborokat és szöveteket vittek, s más árukat hoztak. Karácsony 1754-re már nagyon nagy vagyont gyűjtött, készpénzben 16 000 Rf volt, sok raktáron lévő áruja, Tokajban, Egerben, Nagyváradon háza, Tokajban szőlője is volt már.

1

" Később testvére, János is „társaságába állt... Váradra, Szegedre, Bécsbe, Boroszlóra jártak vásárolni. . . Bótbéli és Sátrakban való árulás mellett kereskedést is tartottak . . . szőllők mívelésében . . . borok el adásában is foglalatoskodtak."

20 „Ruzsi Demeter tokai görög dohány és sáfránnal kereskedett."

21 Melankovics Kristóf — szintén tokaji görög — „borral, vászonynyal s más egyebekkel kereskedett", halálakor ingatlanai mellett 46 hordó bora maradt Tokajban, 4 hordó bor pedig Kisfaludon.'

22 Lázár Bimbó János Bécsből „fél mása srétet küldött. .. testvére által... kereskedő társának . . ,"

23 A nagy haszon reményében nagy összegeket fektettek be, főleg áruvásárlásokra. 1746-ban — tanúvallomási jegyzőkönyvben elmondták — „Kereskedő Társak Kondorosi Rosi, Kondorosi György és Hosszú Pap János segédeiket,