A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 16. (Miskolc, 1977)

Hőgye István: A görögök szerepe a Hegyalja életében a 18. században

Kondoros! Rosi fiát, Mihályt, Kondorosi György vejét, Pál Deákot, Hosszú Pap János pedig segédjét Stankovics Mártont küldte el 12—12 ezer Rf-tal, boltbéli portékák vásárlására Balkánra az Török Birodalomba .. ." 2 ' 1 Dsandsaffilo Márk és Miklós testvérek, újhelyi görög kereskedőtársak „nyereségre Eperjessen vásznakat vettek" majd a „Hegyalyáról Krakkóba bo­rokat vittenek . .. itt 3 Rf 15 krajczárokon vették ... el adták 8, 9, sőt 10 Rhenes Forintokon . .. fuvar és vám költségek mellett is 5 Rf hasznuk volt akónknét, ... 196 akó boron nyereségek 980 Rhenes Forint volt. . ." 25 A nagy nyereségen általában külföldi árut vettek, azt hazahozva saját, vagy bérelt boltjaikban árulták. A „boltok nyitása" szintén jó lehetőség volt vagyongyarapításra. 1729-ben a leégett tokaji városi mészárszók helyét és telkét a görögök bérelték ki „há­rom Kü Bótott építettek rajta".-" Sárospatakon, Újhelyben is sokan kértek és kaptak bolti áruláshoz engedélyt. Mindennel kereskedtek, vaj, zsír, gyertya, dohány, amit korábban a lakosság árulhatott, mészárszékeket, kocsmákat bé­reltek, ami régebben csak hazai alattvalókat illetett meg. A tokaji uradalomban, főleg Tarcalon és Tokajban 1720 után az uradalmi kocsmákat, mészárszékeket évről évre a többet ígérő görögnek adta a praefec­tus, írásbeli szerződésben biztosítva az esetleges meghosszabbítás lehetőségét. 1759-ben pl. Desindesir Lukács görög és Kégli Leopold kamarai praefectus szerződésében a kereskedő esztendőnként 200 Rf-ért bérbe vette Tokajban a szalonna és hús árulásának jogát. Ötpontos szerződésben bérlő kötelezte magát, hogy hatósági — limitált — áron adja áruit, de a városban más nem árulhatott csak Szt. Mihály és Szt, Katalin nap között. 27 Tarcalon Melankovics Kristóf vette meg ezt a jogot, rajta kívül fontonként húst senki sem árul­hatott. 28 Bolti forgalmára jellemző, hogy „Nikolavics lengyel kereskedő előbb 90, majd 120 db. marhát hajtott Lengyelországból Szlatina helységből Melan­kovics mészárszék árendátornák . .., aki előpénzül 100 aranyakat, végül pedig 1969 vonásforintot adott. . . 21 ' Vagyonukat árdrágításokkal is gyarapították, ezért tiltakozott így a megye lakossága nevében az egyik kérvény 1736-ban: „Tapasztalatból tudjuk, hogy a görögök áruikat hitelbe adják a bortermelőknek, ezek viszont adósságokat kész pénzzel fizetni nem tudják, szüretkor a bort értékének egyharmadán veszik meg. . ." 3ü 1754-ben Lippay István panaszkodott ellenük, hogy „az portékáikat értékén felül adják el, másodszor, mikor a bort tőlük hitvány áron veszik meg. . ." :í() 1754-ben Lippay István panaszokodott ellenük, hogy „az görögök a' szőlő karókat nyereségre megh veszik és nagyon drágán kelletik az Szegénységnek töllük megh venni... — kéri a karók limitálását, mert amit — ... korábban 5, 6 Márjáson megh lehetett venni ezerét, most 9 Márjás­ra is felment az ára . . . :íl 1770-ben Keffala Gergely gyertyamártó mester bolti inasa panaszkodott, akit egy felháborodott vevő megvert, mert kisebb gyertyát árult régi áron. „Kissebb Gyertya ez a réginél... az Gyertya marto Legényre támadván mir árul ilyen kis gyertyát.. . mellyre felelt neki az Legény azért, hogy mostanában drágáb az faggyú ... fel indulván Ligái uram mond­ván ... te is olyan hunczfut vagy mint az Gazdád ... közte pofozni... hunczfu­tok pogányok vagytok mindnyájan, Török Országbul el jöttetek és csak szegény embereket csaltok ... nincs emberséges ember köztetek ... nem kár

Next

/
Oldalképek
Tartalom