A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 15. (Miskolc, 1976)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Mizser Lajos: A ragadványnevek néprajzi vonatkozásai

2. A népi jogviszonyokról is tanúskodnak a ragadványnevek. Házasságkötéskor általában a legény vitte a lányt szülei (vagy saját) házába. Ez azt is eredményezte, hogy a családban eddig betöltött helye megváltozott: családfővé lépett elő. Ha szüleinél lakott, bizonyos mértékig (de nem teljesen) függött tőlük; ha viszont új házba költözött, teljesen önállóvá vált. Előfordult azonban az is, hogy nem a legény vitte a lányt, hanem ő költözött apósa házához, ahogy a faluban mondták: vőnek ment. Ezt még a lakodalom külsőségeivel is alátámasztották: itt volt a legnagyobb vendéglátás, itt volt a menyasszonytánc, a hajnalporgolás, ide tértek a templomi esküvő után stb. A házasságkötéssel a férj családban betöltött szerepe nem változott meg: továbbra is családtag maradt. így a vő általában megkapta apósa ragadványnevet is (nagyon ritkán: családi nevét), amelyet haláláig viselt. Gyermekei már visszakapták apjuk eredeti ragadványnevet. Tehát egy-egy szegényebb család sarja a maga számára nem tudta biztosítani a vagyoni felemelkedést és a családfői jogokat, hanem csak gyermekei számára. Pl. Pergős Virág András vőül ment Piri Kovács Mihályhoz, ekkor saját ragadványnevet elhagyta, és Piri Virág lett. Utódai ismét a Pergős Virág nevet viselték. 3. számú térkép