A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 15. (Miskolc, 1976)
TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Végvári Lajos: A modern művészet néhány muzeológiai problémája
szionizmustól kezdeni, mint később. Az impresszionista anyag modern művészetként való kezelése szemléltetni tudja a régi esztétika felbomlását, s ily módon erőteljesebben kirajzolódik a századforduló új törekvéseinek jellege. Ez a jelleg természetét tekintve világmüvészeti, vagyis azt jelenti, hogy azonos hangsúllyal szerepel benne az európai és az Európán kívüli hagyomány. A szecesszió az első ilyen stílus, éppen ezért az avantgardizmus előfutárának tekinthetjük, ítéletünket nem tévesztheti meg az a néha érzelgősségig finomult romantika, ami gyakran átszövi ezeket az alkotásokat: nem igazi romantika már, sokkal dekoratívabb, külsődlegesebb, stilizáltabb annál. A magyar művészetben a múlt század utolsó harmada még nem jelentett fordulatot, sőt éppen ebben az időben kapcsolódnak vezető művészeink, Munkácsy, Paál, Szinyei Merse az európai művészet fő áramába. Ök azonban még elszigetelt, egymással is alig érintkező jelenségek.* A magyar művészet a nagybányai művésztelep megalakításával tett szert európai színvonalú művészeti szervezetre. A nagybányaiak társulása nem intézményszerű : ily módon megfelel azoknak a csoportosulásoknak, melyek impresszionizmussal veszik kezdetüket. Függetlenül attól, hogy elkésett vagy korszerű jelenségnek, az impresszionizmushoz el sem érkező, vagy azon túllépő mozgalomnak tartjuk a nagybányai festőket, minden további bizonyítás nélkül elfogadhatjuk működésük korszakos jelentőségét. Hiszen olyan erjesztő újrakezdés volt ez, mely magábaszívta az eddigi értékeket (Munkácsy foltfestése, Paál drámai természetlátása, Szinyei Merse lírai plein-air szemlélete). Iskolát teremtett s ezáltal kivívta a saját ellenzékét (Rippl-Rónai, Nyolcak mozgalma stb.). Korszakolásunkat hitelesíti a szomszédos népek, osztrákok, csehek, lengyelek, románok művészetének hasonló jellegű periodizálása. A magyar művészet bemutatásánál az egyes irányzatok közmegegyezés szerinti sorrendje a következő: nagybányaiak, szolnokiak, Rippl-Rónai, Nyolcak, Posztnagybánya stb. Ám azóta, hogy megváltozott művészetszemléletünk nagybánya-központúsága, ez a periodizálás hamis. Hiszen Rippl-Rónai művei egyidejűek a nagybányaiakéval, s mindkét felfogás képviselői egy ideig abban a művészeti szerkezetben vettek részt, amelynek Szinyei Merse Pál volt az elnöke. 9 Sőt tovább bonyolítja a dolgot, hogy a magyar avantgárdé első hulláma, a „Nyolcak" is kortárs volt a korszakot kezdő nagybányaiakkal. Ha nálunk nem is bomlott annyi árnyalatra és irányzatra a XX. század eleji művészet, mint Nyugat-Európában, azért nem kevésbé érvényes a mi művészetünkre is a megállapítás, hogy korszakunk látásmódjára a stíluspluralizmus a jellemző. 10 A stíluspluralizmus azt jelenti, hogy egyidőben és egymás mellett egyszerre több információs és kódolási rendszer működik, ezek között nem lehet fontossági sorrendet megállapítani, ebből következőleg nem az egymásutániság, hanem a szimultaneítás tudatosítása a cél. 11 A másik probléma tehát, hogy az adott korszakon belül hogyan mutatjuk be az egyes irányzatokat oly módon, hogy sem az egymásutániság, se az egymásból való következés gondolata ne kerítse hatalmába a nézőt. A harmadik kérdés a közönségben élő tipologizáló hajlam kielégítése. Mivel a legtöbb néző számára a modern művészettel való foglalkozás elsősorban intellektuális természettel való foglalkozás, elsősorban intellektuális természetű, vagyis a laikus a megismerésnek és a megkülönböztetésnek a szükségesnél nagyobb jelentőséget tulajdonít, a muzeológiának ebben a vonatkozásában fékező, illetve a művészettel való foglalkozás integrált módszerét modellező szerepe van.
