A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 15. (Miskolc, 1976)

TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Dobrossy István—Veres László: A miskolci görög kereskedőtársulat gazdasági tevékenysége a 19. század elején

visszafizetéséből és az egész kölcsön után fizetett kamatból 8479 forint 42 kr. térült meg, ill. gyarapította 1815—1822 között a templom vagyonát. Az alapítványtőke gyarapodása (újabb adományok), annak kamatokkal történő gyarapítása, kereskedelmi vállalkozások finanszírozására való felhasználása és végül legátumok formájában újbóli visszaáramlása olyan alapvető kérdéscsoportokat vet fel a templomi gazdálkodás és a kereskedő kompánia tevékenységét illetően, amelynek megválaszolása más tanulmány témáját alkothatja. 2. Az iskolának nem volt saját gazdasági tevékenysége, tőkéjét elsődlegesen adományok jelentették. 1783—1811 között 22, elsősorban miskolci legátumból 25 552 váltóforint gyűlt össze, amelynek jelentős részét az iskola építése és évi karbantartása, üzemeltetése kötötte le. 1815—1818 között 4 adományozás történt, amelynek külön érdekessége, hogy valamennyi legator lengyelországi görög kereskedő volt.

33 Az iskola pénzügyi elszámolásai 1809—1821 között az alábbi képet mutatják:

34 Tanév Fenntartási Tartozó Személyeknél Kamatból kiadások személyek levő tőke bejött pénzek 1809/10 3 053,09 56 41 800 2 214 1811/12 5 511,— 56 44 200 5 511 1813/14 2 672,51 65 25 664,42 2 561,34 1814/15 1 448,12 65 26 697,11 1 275,13 1816/17 2 901,11 65 48 381 2 714,38 1818/19 1 705,17 66 26 248,46 1 950,25 1820/21 3 725,— 77 27 046,36 3 778,13 21 036,40 20 505,03 A táblázat adatai világosan bizonyítják, hogy a kamatból bejött pénzek évenként és összességében is fedezték a fenntartási kiadásokat. A fenntartás kiadásai nem vonatkoznak az épület karbantartási munkáira, csupán a tanár, az iskolaszolga és a harangozó fizetését jelentik. 1819-ben a tanító fizetése évi 900 Rft volt.

35 A személyeknél kintlevő tőke évente 25 000—48 000 Rft között változott. 1815-ben a templom évekre visszamenő adóssága megközelítette a 16 000 Rft-ot.

36 A templom számadásainál míg nem derült ki, hogy mennyi volt az adósok száma, addig az iskola számadásai erről is pontos képet adnak. A hitelt igénylők száma 1809—1821 között nőtt (56-ról 77-re), ezzel párhuzamosan az egy főre eső kölcsöntőke átlaga csökkent (750 Rft-ról 350 Rft-ra). Tekintettel arra, hogy a kamatpénzek az iskola kiadásait fedezték, a hagyományokból összegyűlt alaptőke nem csökkent, az iskola képes volt olyan munka nélküli jövedelemhez jutni, amely saját fenntartását mindenkor biztosította. 3. Az ispotálynak két bevételi forrása volt. Az évi teljes bevételnek jelentéktelen részét tette ki az ingatlan részek árendájából származó jövedelem. „A Diamondi által legáltatott Háztól egy Bótól, és egy kis szőllőktül esztendőnként 100 Forint az Ispotállyé" és „Ugyan a Diamondi háza felében levő egy