A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 15. (Miskolc, 1976)
TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Szabadfalvi József: Herman Ottó levelei Pósa Lajosékhoz
20. Budapest 1913 febr. 2 24 Édes Jókám! Kedves Liduka! Elgyönyörködtem kedves, eleven levelében, mely ép' oly helyes a milyen okos. De ha jól meggondolta volna, bizony eszébe jut, hogy én ezt a szervezetet már elsőízben kifejtettem — kivéve a Baross kávéházat. Hiszen én ezeket akartam magamtól elhárítani azért, mert lábaim nem igen bírnak és fülem állapota kizárja az értekezleteken való részvételt. Azt pedig senki sem sejthette hogy Jancsó ily (csúfosan) cserbenhagy, mert én olyannak hittem helyzetét, hogy azt a munkát elintézheti. Nagyon zokon veszem tőle, hogy nem értesített bár egy szóval is — illett volna ! Nekem most azért bajos a helyzetem, mert a nekem megjelölt urakkal alig vagyok ismerős viszonyban, bizalmasban egygyel sem. Arra is emlékezhet, hogy első talákozáskor csak a felhívás megírására vállalkoztam, ezt meg is okoltam. Már mostan magácskán a sor, hogy találja meg azt az embert a ki a szervezésre alkalmas és kit levelem felmutatásával reábírjon, hogy tegye meg az első lépéseket — egyelőre kéz alatt, mondhatnám titkon, mert az alkalmas idő még sokára következik be. Ide is mellékelem a jegyzéket. Azt tudom, hogy ez a levél bizony nem okoz magácskának örömet, de én nem tehetem másképpen, mert nagy teher és nagy felelősség nyugszik rajtam, függő ügyeim is vannak s mindenek fölött : beteg a párom ! Ha szervezet létrejön s meghívnak, elmegyek s készséggel megteszem a mi telik. Urával együtt üdvözli és öleli örege Herman Ottó 21. Budapesten 1913 márcz 22. 23 Édes Liduskám! A levelet megkaptam s mindketten köszönjük és viszonozzuk a jókívánatokat. Én tegnap arra akartam kérni, keresne ki a Lajos irataiból egy szép, népies altató dal egy strófáját és egy ilyent, a mely Radnót — leginkább Balog — tájrajzát foglalja magában vagy érinti. Most is azt kéri szerető örege Herman Ottó 22. Budapest 1914 február 17. 26 Édes Liduka lányom! Mire való az a nagy hálálkodás azért, hogy emberi kötelességemet valahogyan megtettem. A mi engem izgat, az egy kérdés: lesz e foganatja?? Hogy Pósa Lajosra jó hatásul volt, annak örvendek és örvendünk. Ma írtam a Nagy—Havas—Dinyha triumvirátusnak — talán megmozdulnak!? Fontos, hogy köszönje meg Rákosinak nagy készségét és a toldalékot, mert jó lesz — talán a jövőre. Mindkettejüket öleli az öreg Herman Ottó