A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 15. (Miskolc, 1976)

TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Szabadfalvi József: Herman Ottó levelei Pósa Lajosékhoz

23. Budapest 1914 júl. 7.

27 Édes Aranyom! Éppen tegnap este írtam meg azt a cédulát, a mely a pap (?) levelébe van betéve — és íme: veszem az örömhírt, hogy ura jobban van ! ! Mindkettőnktől minden jót! Öleli az öreg Herman Ottó 24. Budapest 1914 aug. 30.

23 Édes Liduka leányom! Azonnal írok. Első dolog az, hogy óvakodjék az izgalomtól, mert csak ártalmára lehet. Nekem kedden dolgom lesz a minisztériumban, s így szerdán már mondhatok valamit: addig semmit és akkor beszélhetünk Wolfnerékről is, hogy cselekedni lehessen. El ne hagyja magát. Hogy a sok „jó barát" nem mutatkozik, hát azok mind olyanok, a kiknek dolgaik vannak s ingük is közelebb van a kabátjuknál. Emberi dolog! Tehát még egyszer: ne izgassa magát, legyen óvatos és türelmes, mert rettentő idő elé kerülhet a magyarok ügye s akkor mi mindnyájan semmik sem vagyunk. Öleli szívből örege Herman Ottó 25. Budapest 1914 novemb 22.

29 Édes Lidukám! A betegség leütött s ágyba kellett feküdnöm. Ma, hogy felkeltem, legelső dolgom magácskának és a Kis Böskének hálát mondani a rólam való megemlékezésért — szent Ottó püspök nevenapján. Hiszem, hogy Ö Szentsége bepöröl Szent Péter előtt s neki ítélik oda saját nevét; de a virágok és a szívek az enyémek maradnak — s ez a fő. öleli Ottóbácsija 26. Budapesten 1914 novb. 22.

30 Édes Lidikém! Éppen készülök, hogy visszafekszem az ágyba, mert beteg vagyok. Nagyon csapongó levelére most nem adhatok választ s csak arra kérem ne legyen Wolfner iránt éles. Sebők megígérte, hogy meglátogat, de hiába várom. öleli az öreg Herman Ottó