A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 15. (Miskolc, 1976)

SZLOVÁKIAI TÉKA - Krupa András: Magyar—szlovák kölcsönhatások békési hiedelemmondákban

magyarok a köztük élő Chován mamovkáról nem mint szlovák asszonyról tartották, hogy boszorkány. Adatközlőnk még kérdésemre sem tartotta fontosnak hovatartozását. Ugyancsak Újkígyóson, ugyancsak több magyar adatközlő sok variációját mondta el bizonyos Kati néni boszorkányos tetteinek. Csupán véletlenül derült ki, hogy román volt (az adatgyűjtés során mondták el, hogy görögkeleti temetést rendeztek neki). A békéscsabai szlovák adatközlő sem azt tekintette fontosnak, hogy az Eperjesről a csabai jaminai tanyára költözött javas Szekeres milyen nemzetiségű. Az együttélést megteremtő közösség tagjai számára közömbössé vált. Kivételnek hat Mezőberény, hiszen itt a három együttélő nemzetiség a mezővárosi közösségen belül állami közigazgatás és népi jogszokás-intézményrendszer igénybevételével alkotta meg főként a szellemi hagyomány különélését, konzerválását, nemzetiségi alapon való számontartását. Természetesen náluk is — mint ahogy erre Szilágyi Miklós rámutatott

18 — az egymást kölcsönösen feltételező nemzetiségi közösségek hatottak egymásra, s ami számukra praktikus vagy hasznos volt, beleolvasztották saját műveltségükbe. A szorosabb értelemben vett együttélés nemcsak egy helységen belül, hanem tájon belül is érvényesítheti hatását, hiszen az olyan környezetben, mint amilyen a Békés megyei, fellazulnak a nemzetiségi, hagyománybeli gátak, határok. Természetesen nem leegyszerűsítésről van szó, csupán a kapcsolatok eredményének érzékeltetéséről. Az összetevők, a ható tényezők alakulásáról részletesebben szeretnék szólni. A magyar—szlovák interetnikus kapcsolatok egyes elemeire korábban is történtek szórványos utalások, elsősorban az anyagi kultúra vonatkozásában. Haán Lajos említi a magyar pásztorokkal való kapcsolatot,

19 a magyar pásztorszókincs átvételét századunkban megerősíti Reil Lajos és Márkus Mihály.

20 A gazdasági élet, az anyagi kultúra számos területének (népi építészet, viselet, bútorzat stb.) kölcsönös kapcsolatára Haán Lajos, Tábori György mutat rá,

21 a szerző a táplálkozás legújabb kölcsönhatásait figyelte meg a nagybánhegyesi szlovákok és az ide áttelepült negyedi magyarok között.

22 Szilágyi Miklós éppen Mezőberényben nem lát különbséget a három nemzetiség között a termelési szervezettség és a tanyás gazdálkodás vonatkozásában.

23 Az Alföldre telepedett szlovákok tehát a gazdálkodás, a termelés terén jelentős akkulturáción estek át, ezzel párhuzamosan alakultak át termelési szervezeteik, struktúráik, az élet egész vitele. Ennek a jelentőségére a szlovák irodalom is (Stole, Svehlák, Botík) felhívja a figyelmet.

24 Hasonló — bár más jellegű — alakulás-változás következett be a szellemi kultúra horizontján is. Számba kell vennünk a Békés megye benépesítésében résztvevő telepesek etnikai specifikumait is. A szlovák telepesek különböző etnikai csoportjai, töredékei ötvöződtek egybe. Zömük ugyan Közép-Szlovákia tájairól érkezett, de pl. Békéscsabán Nyitra-környéki katolikus szlovákok is letelepedtek, s keletszlovákiai helységekből levándoroltakról is tudunk. A nagyobb szlovák tömböt alkotó közösségekbe beolvadtak magyarok, románok, szerbek (rácok), csehek is. A nyíregyházi szlovákok pl. az Alföldről (Szarvas, Békéscsaba stb.), a közvetlenül felvidékről érkező szlovákokból, ukránokból és lengyelekből ötvöződtek össze.

25 Külön kell vizsgálnunk az így kialakult viszonylag homogénná váló szlovák helységek, valamint a környező magyarság kapcsolatát. A megyében élő