A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 14. (Miskolc, 1975)

TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Rapcsányi László: Jöjjön velem aranybányásznak

Idős bányász — Itt van előttünk mindjárt a Jó-hegy, utána következik a Kis Király hegy, Nagy Király és itt a hátunk mögött, a Kánya-hegyben van ez a Teréz-táró ami mellett közvetlenül van a Csengő-bánya is. Rapcsányi László —• Tehát ez a Kánya-hegy. Tompa Mihály ,,A Verespatak" című versében ezt írja: ,,Hol Telkibánya bércen lebeg bozótos erdő kétes árnya S a fejsze egyhangúan döng, kopog, odvas bükkök tövébe vágva. Hol vén fukar módjára a bérc sziklás ölébe rejti kincseit, S megátalkodva állja, tűri a kutató bányász vasékeit Áll Kánya hegy." És hadd kérdezzem meg, most az út előtt, hogy itt a környéken levő patakot még annak idején Veres-pataknak nevezték és Tompa Mihály azt írta róla, éppen emlékezve a régi bányaszerencsétlenségre, hogy Veres-patak a gyilkoló sziklák alatt, kik háromszázan voltának, a holtak véréből fakad. Idős bányász — Igen, így volt, megtörtént, hogy ott maradt a háromszáz ember a bányában. A vörösréti pataknál. Nyomai még ma is láthatók ott a bányának. Megvannak még a régi lakások, a falak, meg minden még látható. Rapcsányi László — Na, és most térjünk be a bánya mélyére. Szép ez a magyar művelődéstörténet, csak nagyon nehéz a magnó itt, a föld alatt. Idős bányász — Még 300 méter van hátra, csak jöjjenek! Rapcsányi László — Könnyű ezt mondani. Idős bányász — Tessenek jönni a lámpafény után! Rapcsányi László — Valamikor gazdag táró volt ez, most csak elvétve vezetik be ide az arra alkalmas látogatót. Na, és lassan kikecmergünk a mintegy 300 méter hosszú Teréz-bánya tárnájából, s miképp hajdan volt Kánya-hegyben a gazdag bánya nyitva lész, jövendölte annak idején Tompa Mihály. Murvay László, az Országos Érc- és Ásványbányászati Múzeum igazgatója, aki bányászsapkában velünk bandukolta végig ezt a görbítő utat, s közben meg-megtapogatta a lassan nedvesedő fákat, amelyek tartják a tárnát, azonban egészen másként látja ennek az egész vidéknek középkori és mai történetét. Emlékek hosszú sora köti ezt a vidéket, Telkibányát és Rudabányát is a magyar gazdaságtörténet és mondhatom így, a magyar politikai történethez. Nemcsak Károly Róbert, nemcsak Zsigmond és Mária királynő, akinek a hagyomány szerint talán ez a szép és megtisztelő jelzés, hogy aranygombos Telkibánya, azóta is megmaradt, hanem még a husziták is ehhez a vidékhez kötnek bennünket. Murvay László — Albert király halála után az özvegy királyné, Erzsébet, fia V. László uralmának biztosításával, I. Ulászló lengyel királlyal szemben behívta Giskra János huszita vezért, aki Axamit és Talafusz alvezéreivel, zsoldoskapitányaival huszonnyolc évig uralta Telkibányát. Elnyomó uralmuk ellen azonban felkeltek Telkibánya lakosai, és mint a protokollum írta. az ország lakosai őket megszorítván, ezek a templomot csinálták maguknak kastélynak, azt árokkal körülvevén, abból oltalmazták magukat. Az árkok, a bástyák, földhányások nyomai ma is láthatók a szemben levő cseh helyen az ostromlók táborhelyét képező földhányások és sáncok. Érdekes, hogy a várat azután Mátyás király fekete seregében szolgáló orosz önkéntesek foglalták el a csehektől, akik a várat a mező