A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 14. (Miskolc, 1975)

TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Cenner Mihály: Déryné alkonya

felől húzódó úton, a máig is a nép által oroszok útjának nevezett úton közelítették meg. Rapcsányi László — Azután a Bretzenheim család birtokába került, no és akkor jött elő Telkibánya tulajdonképpen mai híressége és ezzel már a XIX. század elején vagyunk: a kaolin. Murvay László — A Bretzenheim herceg itt alakította meg az első kőedény- vagy porcelángyárat, melynek úgynevezett petrezselymes mintájú készítményei ma is legszebb remekei az első magyar porcelán- és kőedénygyártásnak. Maga az a tény, hogy itt a kaolint felfedezték, rávetítette a fényt arra, hogy itt a Zempléni-hegységben ezzel az anyaggal számolni kell. így van az, hogy ma is, a mai magyar porcelángyártásnak, kaolinbányászatnak fő helyei: Mád, Szegi, itt fent az északi részen pedig Füzérradvány, és talán egyszer még sor kerül ismét ennek a vasúttól elzárt, szállítási nehézségekkel küzdő vidék ásványi kincseinek feltárására is. Rapcsányi László — Persze, a hajdani aranybányász, aki itt, Telkibánya környékén is kutatta a rejtélyes, csillogó aranykincset, nem gondolt erre, sőt szentségtörésnek érezte volna, hogy kaolint keresnek ott, ahol a gazdagságot, vagyont és nagy kalandot hozó arany rejlik. Murvay László — Szorgalmas őseink a felsőbb rétegekben fekvő nemesérc tartalmú rétegeket lebányászták, a nemesérc tartalmú rétegek ma már oly mélyen fekszenek, amelyek kibányászására már nem gazdaságosak. Azonban a fejlődő technika, a jövő számára nem lehetetlen egy új fényű telkibányai bányászat megindítása. Rapcsányi László — Tehát unokáink még bízhatnak abban, hogy aranyat találnak itt? Murvay László — Unokáink bízhatnak, talán bízhatnak még fiaink is. A technika mai állása mellett, a mai mélyszinti művelés mellett, amit bizonyít a pécsi és a recski bányászat is. Rapcsányi László — Akkor mégiscsak jó a műsor címe: Jöjjön velem aranybányásznak Telkibányára — de holnap! Abból az alkalomból, hogy a miskolc—diósgyőri, emléktáblával megjelölt Déryné-házban Déryné-emlékkiállítás és Déryné-emlékszoba nyílt meg, s különösen, mert Déryné életének utolsó negyedszázadát Miskolc— Diósgyőrött élte, élete alkonyán írt naplóját (emlékiratait) Miskolcon írta, itt hunyt el és sírja is itt domborul, érdemesnek látszik részleteiben is feltárni ennek, a csak töredékében ismert negyedszázadnak történetét. Hol és hogyan végezte Déryné dicsőséges pályáját, hol és hogyan élt, kikkel érintkezett, milyen volt külseje, milyen volt lakása, milyen tárgyi emlék maradt utána: ezekre a kérdésekre igyekszünk válaszolni, részint az ismert írásos és szájhagyományi emlékek összeállításával, részint újabb kutatási eredmények felhasználásával, eddig publikálatlan dokumentumok közreadásával. így is maradtak még homályba vesző évek, alakok és mozzanatok. Ezek felderítése részint további kutatások eredményétől függ, részint kortársi naplókból, feljegyzésekből és levelekből várhatók a hiányzó adatok pótlása.