A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 14. (Miskolc, 1975)

SZLOVÁKIAI TÉKA - Die slowakische Volkskultur. Die materielle und geistige Kultur (Fügedi Márta)

tartja számon, s így szép számmal ismertettek magyar műveket is. Egészében véve megállapíthatjuk, hogy a Slovensky národopis méltó módon reprezentálja a szlovák néprajzi kutatásokat. NIEDERMÜLLER PÉTER DIE SLOWAKISCHE VOLKSKULTUR. DIE MATERIELLE UND GEISTIGE KULTUR Herausgegeben: E. Horváthová. V. Urbancová. Verlag der Slowakischen Akadémia der Wissenschaften. Bratislava, 1972. 302 1., 342 fotó. A szlovák néprajztudomány legjelesebb képviselői írták az egyes tanulmányokat a Szlovák Tudományos Akadémia gondozásában megjelent kötetben, mely a szlovák népi kultúra egészét igyekszik bemutatni. Az összefoglalás, mint a könyv alcíme is mutatja, két nagy egységre oszlik, külön tárgyalja az anyagi és a szellemi kultúra jellegzetességeit. A kötet rövid bevezetőjében a szlovák nép történetének legfontosabb állomásaival ismerkedhetünk meg. A szlovák népi kultúra vizsgálatakor három jellegzetes földrajzi egységet és egyben elkülönülő kulturális területet kell szem előtt tartanunk, Kelet-, Közép- és Nyugat-Szlovákia népi kultúrájának ugyanis sajátos jegyei vannak. Az anyagi kultúra fejezetében J. Podolák a népi gazdálkodás alapvető ágazatairól, a földművelésről és az állattenyésztésről ír. A szerző tárgyalja a földművelés tradicionális formáit, részletesen szól a talaj művelési módokról és eszközökről. Szlovákia változatos természeti adottságú vidékein különböző földhasználati és -művelési módok alakultak ki. Az irtásos földművelés Szlovákia nagy részén ismeretes, melynek egyes munkafolyamataival, táji jellegzetességeivel részletesen foglalkozik a szerző. A földművelés eszközeinek áttekintésekor kiemelten vizsgálja az ekék különböző formáinak használatát, azok idő- és térbeli elterjedtségét. A termelt növényféleségek közül kiemelkedik a gabona jelentősége. A szerző itt is kitér a termény féleségek és a földrajzi környezet kapcsolatára. Szlovákia nagy területén kedvezőek a feltételek az állattartáshoz, sőt néhány vidéken az szinte kizárólagos foglalkozás és jövedelmi forrás, ezért nagy a kultúrát alakító szerepe is. Jelentőségét tekintve, a szarvasmarha- és a juhtartás emelkedik ki. A szerző vizsgálja a tulajdonviszonyoktól is függő legeltetési módokat, a földrajzi környezet alakító hatását is, megvonja a különböző formák elterjedésének határait. A juhtartással kapcsolatban az idegen eredetű pásztorkultúrák asszimilálódását, a szlovák népi kultúrába való beépülését elemzi. A más etnikumhoz tartozó, főleg ukrán, román és erdélyi pásztorcsoportok új tartási módokat és hozzá tartozó kultúrelemeket is meghonosítottak. A szerző bemutatja a hegyi pásztorszállások életét, életmódjuk jellegzetességeit. M. Márkus a népi táplálkozásról írott tanulmányában két elkülönülő zónát állapít meg. Szlovákia sík és hegyes vidékein a táplálkozás jellege, az ételek készítési módja és alapanyaga ugyanis eltérő, s ezek a különbségek csak napjainkban tűnnek el. A szerző vizsgálja a sütés-főzés technikai problémáit, a konzerválás és a tárolás hagyományos módjait. A felhasznált nyersanyagokat áttekintve megállapítja a növényi anyagok túlsúlyát a táplálkozási struktúrában. A táplálkozás rendszerének alakító