A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 14. (Miskolc, 1975)

SZLOVÁKIAI TÉKA - Die slowakische Volkskultur. Die materielle und geistige Kultur (Fügedi Márta)

tényezölt elemezve kiemeli az újonnan meghonosodott kultúrnövények által okozott változásokat. A fejezetet az étkezési szokások, ünnepi ételek és az egyéb szertartások vizsgálata zárja. A népi kismesterségeket ismertető fejezetet J. Patkóvá és E. Plicková írták. Tanulmányuk terminológiai kérdések tisztázásával kezdődik, az újabban elterjedt ,,népi termelés", ,,népi ipar" terminológiák tartalmát igyekeznek körülhatárolni. A fejezet részletesen foglalkozik a népi fazekassággal, amely Szlovákiában mind technikai, mind művészi szempontból magas szintre fejlődött. Külön figyelmet érdemel a termékek értékesítésének rendszere és módja. A fazekassághoz hasonlóan kiemelkedő Szlovákiában a fa felhasználásának és megmunkálásának jelentősége. Régebben a fát a mindennapi élet szinte minden területén felhasználták, az iparosodás, a fejlettebb cseh ipar olcsó és gyorsan elterjedő termékei aztán egyre szűkebb területre szorították vissza. A szlovák népviseletet összefoglaló tanulmányában V. Nosál'ová a helyi lehetőségekből, alapanyagokból adódó lokális formák, fejlődési sajátosságok sokféleségét hangsúlyozza. Azonos beosztással mutatja be a férfi-, női és gyermekviseletben az alsó és a felső ruházatot, a fej- és lábviseleteket. Végigköveti a viselet alakulásának és a polgáriasodásnak történeti folyamatát. Vizsgálja az ünneplő- és munkaruhák különválásának útját, és kiemeli azokat az alkalmakat, viseletdarabokat, amelyek legtovább megőrizték az archaikus formákat. J. Mjartan a népi építészetről készült tanulmányát az építőanyagok és építési technikák leírásával és kapcsolatának vizsgálatával vezeti be. Külön részben ír az egyes tetőszerkezeti formákról, melyeknek nagy jelentőséget tulajdonít a kutatás szempontjából. Vizsgálja a lakóház belső beosztását, külön figyelmet szentel a terminológiáknak és a változó funkcióknak. Kitér a portaelrendezésből és az épületformákból levonható gazdasági-társadalmi különbségekre. A szellemi kultúrát bemutató egység a társadalmi és családi életről írott tanulmánnyal kezdődik. A szerző, B. Filová részletesen foglalkozik a nagycsalád struktúrájával, társadalmi és gazdasági funkcióival. Az egyes konkrét jelenségeket vizsgálva elemzi a közös munkák jelentőségét, a falusi tisztségviselők szerepét és ír a falusi értékrend átalakulásáról, a mai faluról is. Emilia Horváthová 4 tanulmányt írt a kötetben. Az elsőben a népszokásokat ismerteti, vizsgálva azok általános jellemzőit is. A családi élethez, az emberi élet nagy eseményeihez fűződő szokás- és hiedelemkörből a születés, házasság, halál szokásanyagát emeli ki. A naptári ünnepekhez kapcsolódó szokásoknál a különböző hiedelmeket, varázscselekvéseket, dramatikus szokásokat ismerteti. A gazdasági élethez kapcsolódó szokások és hiedelmek főleg a mezei munkához, a földműveléshez kötődnek. A népszokásokhoz szorosan kapcsolódik a néphit vizsgálata E. Horváthová második tanulmányában. Bemutatja az ősi szláv vallásra vonatkozó történeti forrásokat, vizsgálja a világhoz, a természethez fűződő hiedelmeket. Részletesen foglalkozik a természet- és emberfeletti hatalommal rendelkező mitikus lények funkciójával, eltérő tevékenységi körével. A népi gyógyászat bemutatásakor kiemeli a népi tudásanyagnak azt a kettősségét, amely a hiedelmek, tapasztalatok, reális ismeretek keveredéséből, együttéléséből jött létre. A tanulmány befejező része a népi