A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 13. (Miskolc, 1974)

SZLOVÁKIAI TÉKA - Stefan Labancz (szerk.): Banicky Gemer (Dankó Imre)

emberek kezéből származnak (pl. kövesgyűrűk, ezüst filigrán kövescsatok). Továbbiakban a szerzőnő a szlovák nép ékszerkultúrájának tárgyait — gyűrűk, nyakékek, nyakláncok, karperecek, rózsafüzérek, hajtűk, hajfésűk, férfiak kalapját díszítő láncok, ingkapcsok, perecek, különféle gazdagon díszített gombok és csatok — dolgozza fel gondos szakmai körültekintéssel. Számunkra feltűnő, hogy Szlovákiában a fülbevalók viselése nem tartozik a legjelentősebb népi ékszerek közé. Az egyes fejezetekben bemutatott ékszereknek nemcsak formai sajátosságait ismerjük meg, hanem funkcióit, népi használatát és a hozzájuk fűződő szokásokat, hiedelmeket, sőt mágikus eljárásokat is. A népi ékszerkultúra vizsonylag elhanyagolt és kevésbé vizsgált területe a néprajztudománynak. Nagy örömmel vesszük a kezünkbe Johnová H. L'udové sperky na Slovensku című monográfiáját, amely módszertanilag is hasznos példaként szolgál a hasonló témájú tanulmányokhoz és munkákhoz. Johnová H. megmutatja, hogy a népi kultúra említett ágának mélyreható elemzése milyen összefüggéseket és eltéréseket rejt magában a szlovák területen és bizonyára másutt is. BŐDI ERZSÉBET Stefan Labancz (szerk.): Banicky Gemer. Vydavatel'stvo Osveta, Rozfíava, 1973. 215 1. A kötet a rozsnyói múzeum fennállása 70. évfordulójára készült, a múzeum igazgatójának szerkesztésében. A kötet Labancz István bevezető tanulmányán kívül — ami a rozsnyói múzeum történetét foglalja össze — tizenkét közleményt tartalmaz. A közlemények a rozsnyói múzeum újabban megállapított profiljának — bányászati múzeum — megfelelően a rozsnyói és környéki geológiai viszonyokkal, az itteni bányászat kialakulásával, történetével, fejlődésével, technológiai kérdéseivel foglalkoznak. Sajnálatos, hogy a közölt cikkekhez semmiféle idegen nyelvű, köztük természetesen magyar nyelvű összefoglalások sem járulnak. így aztán ezek a közlemények minden kiválóságuk, kutatási eredményeik ellenére sem kapcsolódhatnak be az általános tudományos élet vérkeringésébe. A rozsnyói múzeum esetében két okból is felvetődhet az egyoldalú profil jogosultságának kérdése. Ugyanis bármily jelentős és jellemző is a bányászat Rozsnyóra és környékére nézve, az is közismert, hogy ez a kulturális hagyományokban oly gazdag kisváros Dél-Gömör művelődési (és egyéb) központja is és ennek megfelelően a rozsnyói múzeum egyoldalú profilja nem a legszerencsésebb. A másik, ennél kevésbé általános ok pedig az, hogy hetven évvel ezelőtt, amikor a múzeumot megalapították, mondhatni, hogy egyetemes, a város és környéke népe életének egészét gyűjtő, megőrző és tudományosan feldolgozó gyűjteménynek szánták.