A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 13. (Miskolc, 1974)

TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Vass Tibor: Az ózdi kavarógyári dolgozók munka- és életkörülményei a 19. század végén

Az ózdi kavarógyári dolgozók munkaés életkörülményei a 19. század végén 1847 végén kezdte meg működését hazánk egyik legrégibb vaskohászati üzeme Ózdon. Az üzem kezdettől fogva kavarógyárral és forrasztó kemencékkel is rendelkezett. Gépi berendezéseit az 1882—83-ban végzett nagyszabású átépítéséig, egyetlen U-alakú épületben helyezték el.

1 Az átépítés során új hengercsarnok épült az ún. Forrasztómű részére, amelyben a forrasztókemencéket, 2 előnyújtó hengerpárt és 3 készáru hengerlő sorozatot helyezték el. A régi U-alakú épület középső csarnokát csak kavaróüzemmé fejlesztették (1. kép). A tizenegy kavarókemence közül hármat a keleti, hármat a nyugati és ötöt a déli szárnyon állítottak fel. A kavarókemencék Siemens-rendszerű, gáztüzeléssel működtek. Közülük: 3 egytűzterű, 5 kéttűzterű, 3 kéttűzterű, de előmelegítő rendszerűek. A kemencékhez 10 gőzsugárfuj tatóval ellátott aknás generátor szolgáltatta a gázt. A kavarok termékeit az épület tengelyébe elhelyezett 4 gőzhámor és 2 lupahengersor dolgozta fel. A gőzhámorok kalapácsa egyenként 2,5 tonna volt. A négyállványos, egytengelyben elhelyezett lupasort 250 lóerős, a háromállványos lupasort 200 lóerős gőzgép működtette.

2 1. kép. A kavarógyár főépületének homlokzata dél felöl és az üzem alaprajzi