A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 13. (Miskolc, 1974)

TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Dömötör Sándor: A Jesenius család Magyarországon

Jesenius János 31 éves korában a wittenbergi akadémián tanuló magyar diákok társaságának 1597 98. évi anyakönyvében a miskolci Gombos Bal­tazár felügyelete (senioratusa) alatt levő medicusok rektoraként szerepel. 23 II. Rudolf császár meghívására 1602-ben költözött Prágába, és idővel a prágai egyetem rektora lett. 1618-ban olyan politikai akciókban vett részt, amelyek miatt felségárulással vádolták meg, és a fehérhegyi csata után, 55 éves korában, 1621 nyarán szörnyű módon kivégezték. 24 Zúbek így beszél­teti regényében Jeseniust: „Prága valódi hazámmá vált. Tudom, hogy Fel­sojeszenő messze van Prágától, s Felső-Magyarország népének nyelve is különbözik a prágaiakétól, de mindegy: mikor először halottam cseh szót, valami melegség áradt szét bennem . . . Fogékony lettem az itteni nép örö­me és gondjai iránt — egynek éreztem magam velük". 25 Ruttkay figye­lemre méltó bizonyítékokat közöl Jesenius nyelvismereteiről: latinul, né­metül és magyarul jól tudott — csehül és szlovákul nem is értett. Ruttkay szerint Jesenius gyermekkorában huzamosabb időt töltött magyarországi rokonainál: innen ered vonzódása Magyarország iránt. 26 Bár Jesenius magyar származású volt, semmi más nem kötötte a ma­gyar néphez, mint származásának tudata. Élete során azzal a néppel azo­nosult, amelynek körében tudományos-emberbaráti tevékenységét kifej­tette, s ez a nép megbecsülte őt és munkáját. Azokban a körökben, ahol ő mozgott, nem volt szükség sem a szlovák, sem a cseh nyelv ismeretére. Ha pedig a néppel került közvetlen kapcsolatba, mindig rendelkezésre áll­tak a megfelelő tolmácsok. Figyelemre méltó vonása politikai törekvései­nek, hogy a protestantizmus ügyét nem csupán egy nemzet vagy nemzeti­ség ügyének látta. Nem a császár, nem a feudális rend érdekeit védte, ha­nem a dolgozó népét, ami akkor szokatlan jelenség volt. Túllátott korán: nem is értették meg főúri pártfogói. Ezért kellett gonosztevőként meghal­nia. Az ügy, amelyért meghalt, igaz ügy volt: méltó a nagy emberbarát életéhez. 27 A csehországi protestánsok ügye nemcsak Jesenius János korában, hanem később is sokszor elbukott, de a harcok nem lankadtak. A XVIII. században az üldözések elől sokan Magyarországra menekültek a cseh pro­testánsok közül. 28 A menekültek főembere Valesianus János volt, aki ma­gyarországi cseh püspöknek címezte magát, és a komáromi egyházmegye területén működött. Aranyoson 1732. augusztus 24-én kelt levelét három pártfogolt jávai a debreceni főiskolára küldte. Azt kérte bennük, hogy se­gélyezzék és tanítsák ezeket a fiatalembereket. 29 Egyik pártfogoltja Jese­nius György volt, mintegy húsz esztendős fiatalember. Családi körülmé­nyeiről, származásáról többet nem tudunk. 1733. április 25-én lépett a debreceni kollégium növendékei közé. 30 Feltételezhető csupán, hogy az ál­talunk ismert, magyar származású Jesenius család leszármazottja. Jesenius Györgyöt tanulmányai végeztével Valesianus 1736. június 25-én lelkésszé avatta. Ügy látszik, Jesenius ekkor még nem tudott töké­letesen magyarul. Ezért 1741-től a szlovák többségű Bánócon, majd 1754­től Málcán vállalt prédikátori állást. 31 1752-ben az irodalmi érdeklődésű Spátzay András akkori málcai pappal együtt — aki igen jól verselt — szlo­vák nyelvre fordította az 1736. évi, Margitai János által szerkesztett refor­mátus énekeskönyvet. A munkát Debrecen város költségén nyomtatták

Next

/
Oldalképek
Tartalom