A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 13. (Miskolc, 1974)

SZLOVÁKIAI TÉKA - Eugen Lazistan—Ján Michalov: Drevené stavby na Slovensku (Kunt Ernő)

A házfalak és a tetőzet arányai esztétikai forrása a népi építmények architektonikus szépségének is. A szlovák ház falait homlokzatán két kis ablak töri át. A boronafálakat gyakran meghagyják eredeti mivoltukban, máskor azonban — egyrészt praktikus okokból (fagy és nedvesség elleni védelem), másrészt esztétikai szükségből —• különböző módokon betapasztják. Az agyagmalterral és mésszel már-már öncélúan bánnak pl. Csicsmányban (Cicmany), ahol a gerendafalakat hímzésre emlékeztető ornamentikával borítják. Másutt a tapasztás pusztán a fából épült ház „szégyenének" elfedésére szolgál. A magasan fekvő települések házainak fala alig látható az előreugró tető védelme alatt felhalmozott tűzifától. A lakóépületek mellett a szlovák falvakban különböző egyéb rendeltetésű faépítményt találunk, amelyek megannyi példáját mutatják a térformálás szép — olykor csaknem individuális — változatainak. Ezen épületek közül a legérettebb plasztikai-architektonikus teljesítmények a különféle szakrális célú épületek. Rudolf Fábry ezeket három csoportba osztja. Az első típus jellemzője a négyszögletes torony, amely a főhajó bejáratához illeszkedik. A második típusba azok a templomok tartoznak, melyek tornya a főhajóval egybeépült, sőt gyakran annak tetőzetéből emelkedik magasba. A harmadik típus képviselőin bizonyos barokkizáló elemek fedezhetők fel. Jellemzőjük, hogy három tornyuk van, melyek közül az első — a legnagyobb — a főhajó bejárata fölé, a második a főhajó fölé, a harmadik pedig az apszis fölé magaslik. Mindhárom tornyot hagymakupola zárja le. A bevezető után 8 színes és 192 fekete-fehér fénykép következik. A képek előbb a szlovák tájat mutatják be. Hangsúlyozzák az adott földrajzi környezetet, amely az emberi települések mivoltát megszabta. Bemutatják a hatalmas erdőségeket (az építőanyag forrásait), a fakitermelés népi módozatait, a faszállítást és a faépítkezés különböző mozzanatait. A bevezető képsorok után az album a jellegzetesen szlovák településformákat, telekbeépítési módozatokat és falurészleteket sorakoztatja elénk, váltakoztatva lakásbelsők, szép épületrészletek képeivel. A törzsanyagot harmonikus formájú házak alkotják, melyet megszakít egy-egy olyan fotó, ahol a házak lakóit jellegzetes foglalatoskodásaik közepette láthatjuk. A lakóépületek sorát néhány gazdasági építmény képe zárja. A következő nagy egységben a szakrális célú épületeket láthatjuk: templomokat, kápolnákat, haranglábakat, temetőrészleteket. A képanyagot a fafelhasználás és népélet szoros összefonódását bemutató fényképek zárják. A kiválasztott fényképanyagnak nagy előnye, hogy a fotográfusok látható alázattal közeledtek témájukhoz. Alig találni egy-két képet, amelyen a fotóművészkedő öncélúság uralkodna el. A házakat olyan gonddal fényképezték, mint az bármely térplasztika, szobor síkbeli érvényesüléséhez szükséges. Hazánkban is nagy szükség lenne hasonló kötetekre, melyeknek fő célja a népi építészet utolsó emlékeinek saját környezetükben történő megörökítése volna, hiszen visszavonhatatlan tény, hogy évente kötetre való népi építmény pusztul el. KUNT ERNŐ