A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 12. (Miskolc, 1973)

RÉGÉSZETI KÖZLEMÉNYEK - T. Dobosi Viola: Miskolc és a magyar őskőkor-kutatás

rűen megmunkált babérlevélhegyei . . . kerültek a kutatók birtokába. Az ásatás sikerein fel buzdulva, a barlangokat mások is kielégítő eredménnyel kezdték kutatni".-"' Bár a közvetlen irányítás a nagyobb lehetőségekkel bíró országos szerv hatáskörébe tartozott, Miskolc város és a múzeum — több okból — végig egyik központja maradt a magyar paleolitkutatásnak: 1. Az egész nagy geológiai felmérés, s a nyomában kibontakozó szisztematikus őskőkor-kutatás miskolci indítékú, a Bársony-házi szakócák lelőkörülményeinek tisztázását célozta. 2, Miskolc a Bükknek és vidékének nagy kulturális és ipari központja. A Bükk, mint barlangokkal tűzdelt, karsztos tönkfelszín/

1 különösen alkalmas a kérdéses vizsgálatok elvégzésére, mert a barlangok erózióinak kevésbé kitett kitöltéseiből rekonstruálhatók a jégkorszaki események, klímaváltozások. 3. Miskolc város és a múzeum Herman Ottó halála után is szívén viselte a magyar őskőkorkutatást, s a mindenkori lelkes erkölcsi támogatáson túl kisebb-nagyobb összegeket is rendelkezésre bocsátott a lelőhelyek feltárásához. így jött létre az anyagi hozzájárulás arányában Miskolc paleolit-gyűjteménye, melyről Lambrecht Kálmán írta: .....a Magyar Nemzeti Múzeum és a Miskolci Múzeum pedig kegyelettel őrzi meg régiségtárában Herman Ottó féltve őrzött kincseit: a jégkorszak ősemberének első magyarországi emlékeit, felismerőjük lángelméjének értékes bizonyítékait."

5 A bükki barlangok kutatása 1906-ban indul, amikor Kadic a Büdöspestben és a Kecskelyukban eredménytelen próbaásatást végez. 1907-ben Herman Ottó útmutatásai alapján kezdi meg a hámori Szeleta-barlang feltárását. A vastag jégkori kitöltésben talált eszközöket H, Obermaier bácsi régész hamisítványoknak minősítette, de a további ásatások eredményei végül is nemzetközi elismerést hoztak a magyar paleolitikumnak, és Kadic Ottokárnak személy szerint, geológiai szempontokat messzemenően figyelembe vevő ásatási metodikájáért. A Szeleta-barlang leleteinek kellő jelentőséget tulajdonítottak Miskolc város vezetői is: Gálffy Ignác múzeumigazgató és Tarnay Gyula főispán közbenjárására a földművelésügyi miniszter 4000 korona költséget folyósít a Szeletabarlang ásatásainak befejezésére. Ez az összeg azonban elég nagy ahhoz, hogy olyan jelentős és fontos leleteket szolgáltató új barlangokban kezdjék meg a feltárásokat, mint Hillebrand Jenő az Istállóskői és Baíla-barlangban, Éhik Gyula a Peskőben, Kadic pedig a Szeletán kívül a Puskaporost kőfülkében, a Háromkúti, a Csókási, a Szentistván-barlangban kezdett ásatást és folytatta a Büdöspest feltárását.

í; Hülebrand Jenő évről évre folytatja istállóskői munkáját, s átveszi a Peskő-barlang ásatását is. „Az elmúlt nyár és ősz folyamán a Földtani Intézet, a Miskolci Múzeum s a Magyar Tudományos Akadémia támogatásából és megbízásából, részben pedig a Barlangkutató Bizottság megbízásából 3 hónapig kutattam hazánk több vidékének barlangjait"' (Hillebrand Jenő). 1913-ban ugyanő már így ír az alig hét éve megindult rendszeres feltárásokról: „Amióta hazánkban, Herman Ottó kezdeményezésére — különösen a Földtani Intézet és a Miskolci Múzeum támogatásával — a rendszeres barlangkutatások megindultak, aránylag gyors egymásutánban követik egymást az ősember nyomait napfényre hozó leletek."

8 Az első világháború első éveiben a bükki barlangok nagy lendülettel folyó feltárásai nem állnak le. A Földtani Intézet költségén és magánszemélyek támogatásával a megcsappant anyagi lehetőségekhez mérten intenzív feltárás