A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 12. (Miskolc, 1973)

SZLOVÁKIAI TÉKA - Hycko, Ján: Zatevné a mlatobné náradie (Fügedi Márta)

A szerző a vonatkozó szlovák és cseh irodalmat részletező jegyzetanyagban dolgozza fel. A gyermekjátékokat gazdag képanyag illusztrálja, s a könyvhöz orosz és angol nyelvű összefoglalás kapcsolódik. SZANYI MÁRIA Hycko, Ján: Zatevné a mlatobné náradie (Az aratás és cséplés eszközei.) Martin, 1973. 212. 1. Az aratás és cséplés a parasztság legfontosabb munkái közé tartoznak, ezért e munkák eszközei már régóta a kutatók érdeklődésének középpontjában állnak. Szláv területen e témához a legalapvetőbb ethnográphiai munkákat L. Niederle, K. Moszynski, W. Hensel, illetve J. Podolák, M. Beranová és A. Habovstiak művei nyújtják. A kötet a szlovák múzeumokban található arató és cséplő eszközöket mutatja be, s célja, hogy az érdeklődőknek alapvető adatokat, s egyúttal kutatási és információs anyagot biztosítson. A bevezető tanulmány néhány alapvető tudnivalót foglal össze, különös tekintettel az eszközök funkciójára és regionális elteid édesére. Az eszközök egyes csoportjait olyan sorrendben írja le, ahogyan a gyakorlatban a munkafolyamatoknál egymást követik. A múzeumokban megtalálható sarlók (srp) jórésze a XIX. század utolsó negyedének, illetve a XX. század elejének terméke. A bemutatott sarlókról feltételezhető, hogy azokat kovácsmesterek készítették, de termékeiket ők is régebbi, meghonosodott és megőrzött formákhoz igazították. A sarlóval történt aratás megszűnéséig a sarlók megtartották lényeges és jellemző jegyeiket, mindenekelőtt a diagonális, hátrafelé irányuló fogazást az él alsó oldalán. Forma szerinti három csoportjuk: aj a kevésbé és szabályosan ív alakban meghajlított penge, mely a vége felé egyenletesen elvékonyodik. Különösen Kelet-Szlovákiában elterjedt; b) ív alakú penge, közvetlen a fogó felett erősen kifelé hajlítva. Főleg Kelet-Szlovákiában és Közép-Szlovákia déli részén használatos. c) horogformájú pengék, a fogó fölött két töréssel előre és kifelé hajlítva. A penge kb. egyharmad része párhuzamos a fogóval, majd a felétől erősen befelé hajlított. Különösen Közép-Szlovákiában használták sokáig. A kákókat (kosák) gabonaaratásnál ritkán használták, egyes vidékeken a nők sarlóval emelik fel és fogják össze bekötéshez a learatott gabonát. A kaszanyelek (kosisko) nagyjából egész Szlovákiában hasonlóak, csupán néhány rész elhelyezésében térnek kissé el, ezt minták és helyi feltételek, valamint a lakosság migrációja is befolyásolták. A nyelek mindenekelőtt a fogantyúban különböznek, annak száma, formája és helyzete szerint. A fogó elhelyezése és formája pedig meghatározza a kaszanyél sarkának formáját is. A sarló helyett kaszával aratás és az ezzel járó különböző kaszatartozékok elterjedése sem időben, sem területileg nem volt egységes. Természeti és társadalmi feltételek mellett nagy szerepe volt ebben a lakosság migrációjának és a vándorló idénymunkásoknak is. Az idevonatkozóan bemutatott anyag nagyrészt az