A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 12. (Miskolc, 1973)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Dobrossy István: A mezőkövesdi vászonkereskedelem

JEGYZET 1 Eresz: a ház végébe négy falábra épített tető, oldalfalak nélkül. A gazdasági fel­szereléseket tárolták alatta. Dolgozatom megírásakor Ikvai Nándor: Föld alatti gabonatárolás Magyarországon (Ethnographia, LXXVII. 1966. 343—375.) című mun­káját használtam. - Paticsfal: vesszőből font, sárral betapasztott fal. A régi házak fala így készült. Csatkagóré: kukoricaszár levél nélküli része, mely már nem alkalmas a szarvas­marha takarmányozására. 4 ötvenes: fából készített, termény mérésére szolgáló 50 literes (2 vékás) mérőedény. 3 Csepii: kendertiloláskor a rostok közül kihullott szárrész. Adatközlők: néhai Nagy P. József, néhai Dudás János, néhai K. Nagy József, néhai Horváth János, néhai Kovács Albert, id. Nagy Pál János 75 éves, Szabadka Pál 79 éves, id. Nagy Ferenc 78 éves, Nagy P. Géza 65 éves karcsai lakosok. A mezőkövesdi vászonkereskedelem Borsod, Abaúj és Zemplén megyék falvaiban a parasztgazdaságok kender­termesztéséhez és feldolgozásához jelentős kereskedelmi tevékenység kapcsoló­dott. Könnyen értékesíthető áru volt a tilolatlan kender, a tilolt és minősített rostanyag, a fonal, a vászon, a rongypokróc és a kenderfeldolgozáshoz szüksé­ges valamennyi eszköz. Ezek a termékek az egyes falvakon belül, vagy nagyobb települések (Putnok, Miskolc. Edelény. Gönc. Abaúj szántó, Mezőkövesd, Sáros­patak) piacain, vásárain cseréltek gazdát. A batyuzó vagy szekerező értékesítők maguk a termelők voltak, csak szórványos adatok utalnak a kereslet és kínálat közé ékelődő, jelentősebb haszonra szert tevő paraszt kereskedőkre, vászon­kereskedőkre, vászonkofákra. 1 A vászcnkereskedelemmel kapcsolatos récens gyűjtések a mezőkövesdiek jelentős szerepvállalására utalnak. Számos észak-magyarországi faluban hivat­koznak arra, hogy kövesdiek gyakran megfordultak a faluban vászonért, a piacokon, vásárokon pedig gyakran adtak el kövesdieknek fonalat és főleg vásznat. A miskolci piacon pl. a kövesdiek állandó felvásárlók voltak. Ügy tart­ják, hegy közismert viselete miatt a kövesdi nagy vászonigényű nép, de nem terem megfelelő mennyiségű kenderük, s ezért igyekeznek azt más falvakból vagy piacokról, vásárokról beszerezni. E közfelfogásból kiindulva, alábbiakban azt vizsgáljuk meg, milyen összefüggés van a mezőkövesdi viselet és az észak­magyarországi falvakban közismert, jelentős vászonkereskedelmük között. A XIX. század utolsó és a XX. század első harmadában Mezőkövesd gazda­sági és társadalmi szerkezetében alapvető változások történtek. A lakosság száma 1870—1930 között 9196-ról 20 806 főre nőtt. A lakosság növekedése jelentős összetevője volt a településkép megváltozásának. Az ólaskertek folya­matosan beépültek, a belső lakóház telkére viszont gazdasági építmények ke­rültek. 2 A határ összes területe (16 937 kat. h.) nem változott, de a művelés alá fogott területek növelésével a legelő és a rét területe jelentős mértékben le-

Next

/
Oldalképek
Tartalom