A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 12. (Miskolc, 1973)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Dobrossy István: A mezőkövesdi vászonkereskedelem

csökkent. 1934-ben a legelő területe 800 hold volt, amely az összes terület alig 5 százaléka. (Szentistvánon ugyanekkor a határ egyötöde közlegelő, a szántó­föld egyhatoda pedig fekete ugar). :! A XIX. század közepén még kiemelkedő jelentőségű állattartás a XX. sz. első harmadára háttérbe szorult. (A juh, szarvasmarha és sertés összes száma 1870-ben 14 716 db volt, s ez 1930-ra 2053-ra csökkent).Az állattartás gyors csökkenésének következményei a táp­lálkozásban kimutathatók. 5 A szántóföldi művelésben kialakult az egyoldalú gabonatermesztés rendszere. A XIX. század közepén a gabonatermesztés csak saját szükségletet elégített ki, az 1930-as években viszont a mezőgazdasági művelés alatt álló terület háromnegyed részén gabonatermesztés folyt. 6 Számot­tevő kertkultúra a település rendszere, másrészt a település állandó, nagy sum­másvándorlásai miatt nem alakulhatott ki. A lakosságnövekedés, az állattartás és növénytermesztés megbomlott egyensúlya, a tagosítatlan határ, a földhiány szervesen kapcsolódik össze és megnyilvánul a summások évenként növekvő tömegében, illetve a summáskérdásben. Az 1870-es években kezdődő vándor­lások 1891-ben már kb. 5000 főt, 1930-ban pedig megközelítőleg 10 000 főt jelentenek.' A lakosság közel felének évenkénti rendszeres kiválása sajátos változáso­kat okoz a falu társadalmi életében. A helyhez kötött lakosságétól különbözik a summások életmódja, munkájuk során más és többirányú hatás éri őket, mások a szükségleteik is. A különbségek elmosódnak viszont a táplálkozás és a viselet vonatkozásában. Herkely K. adatai szerint a nincstelen summás és a tehetősebb gazdálkodó családok táplálkozása között nincs lényeges különbség. 8 A viselet külső formájából sem lehet következtetni a gazdasági, társadalmi különbségekre. A récens gyűjtések ezt még napjainkban is egyértelműen alá­támasztják. ,.A szegény éppúgy vetélkedett, mint a gazdag, ment azután. Az anya, hogy a lánya vagy a fia alábbvaló ne legyen, képes volt otthonról ellopni mindent, s azt titokban adta el. Volt olyan, hogy a nagygazdánál a hombár ki­ürült, úgy, hogy a gazda tudott volna róla. Az anya eloldalította, mert kellett a drágacsillagos, meg az aranyrojt, meg kellettek a makkuk, meg az a sok drágaság a szoknyára. Ugyanígy hordott el mindenét a summás. A felszaba­dulásig még a nagygazdákra is lehet mondani, hogy nem tudta mi a pörkölt, mi a fasírozott. Hírit se hallottuk. Oszt az, amire költöttük, az nem ruha volt. hanem csak cifraság, amit ráraktunk a ruhára." A századfordulón, de főleg az azt követő évtizedben a parasztgazdaságok és a summások jövedelmének jelentős részét a viselet kötötte le. A ruházat, a ház­tartás és a gazdálkodás textil alapanyagú igényei már régen elszakadtak az önellátástól. A megye más területeihez viszonyítva Mezőkövesd közlekedési és kereskedelmi lehetőségei jók voltak, s ezek lényeges mértékben hozzá­járultak — a hegyvidéki falvakkal szemben — a gyári készítmények gyors­ütemű elterjedéséhez. Ebben fontos szerepet kaptak a kereskedők. A szá­zadforduló néhány kereskedőjével szemben az 1930—1940-es évek között több mint 100 kereskedő van Mezőkövesden. 9 Ezek egy része üzlettel rendelkezik és iparszerűen űzi foglalkozását, más részük piaci, vásári vándorkereskedő. A helybeli kereskedelem viszonyaira utal Herkely K. : „Csak a gazda és sum­másság szerzi be teljes egészében szükségleteit Mezőkövesden, részint a matyó kereskedőktől, de a népviselethez szükséges ruhafélékért már szakképzett ke-

Next

/
Oldalképek
Tartalom