A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 11. (Miskolc, 1972)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Selmeczi Kovács Attila: Közös csűrök Észak-Borsodban

JEGYZETEK [1] Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Levéltár sátoraljaújhelyi levéltára (ezután S. lt.). Üjhely város lt. III. fej. 243. \2] S. lt, Üjhely város lt. III. fej. 242. [3] S. lt. Üjhely város lt. III. fej. 42. [4] S. lt. Olaszliszka város lt. közgyűlési jzk. 112. o. [5] S. lt. Olaszliszka lt. közgyűlési jzk. 115. o. [6] Ld. a 4. sz. jegyzetet. [7] S. lt. Táülyia város lt. Futólevelek jzk. I I). 169. 256—257. o. [8] S. lt. Olaszliszka lt. városi tanács iratai 1661—1849. 1796-nál sz. n. [9] Uott. [10] S. lt. Olaszliszka lt. közgyűl. jzk. 147. o. [11] S. lt, Olaszliszka lt, közgyűl. jz!k. 112. o. [12] St. Irt. Tarcal jzk. 1606—1747. 67. o., Adalékok Zemplén vm. történetéhez. VII. kötet, 338. o. és Tokaj város jzk. 1610. 69—70. o. [13] S. lt. TálilyaDt. Hadnagyszéki jzk. 44. o. [14] S. lt. Mád ilt. Mád város jzk. 88. o. [15] S. lt. Mád lt. Mád város jzk. 7. o. [16] S. lt. Olaszliszka város jzk. 2. o. [17] S. lt. Olaszliszka város tanácsainak i. sz. n. [18] Adalékok Zemplén vm. történetéhez VII. k. 338. o. [19] S. lt. Olaszliszka jzk. 64. o. [20] S. It. IV—

1(a) 53. Közgyűlési jzk. 1762. 320. o. [21] Uott. 319. o. [22] S. lt. Szirma y—Kaziinczy-féle históriai iratok : Loc. 98. No: 291, [23] S. lt. Olaszliszka jzk. 31. o. [24] S. lt. Olaszliszka jzk. 132. o. [25] S. lt. Mád város jzk. 8. o. Közös csűrök Észak-Borsodban Századunk elején az észak-borsodi palóc települések képét általánosságban a keskeny, hosszú szalagtelkekre, sorban egymás mögé épített lakóházak jellemezték. Az udvarokat, amelyeken 2—6 lakóház és ezeket követő istállók sorakoztak, mindig csak egyetlen gabonatároló épület, csűr zárta le. Az egy udvarban lakók a keresztbe épített csűrt közösen használták. A közös csűrhasználat a hosszúházakkal együtt a nagycsalád-szervezet felbomlásának folyamatával áll kapcsolatban [1]. Emlékeivel elsősorban a palócok lakta területeken találkozhatunk. A házközösségben, egy közös fedél alatt lakó nagycsalád felbomlása még a század első évtizedeiben sem jelentett komolyabb lokális elkülönülést [2]. A nagycsalád önállósult tagjai: a kiszakadt kiscsaládok nem költöztek el az ősi portáról. Házaikat a szülők lakóháza mögé egy sorban építették fel. Az ősi ház mögé emelt különálló lakásokba költözött kiscsaládok önálló háztartást vezettek: a szétváláskor egymás között egyenlő arányban szétosztott földingatlanon külön gazdálkodtak, és önálló lakással, istállóval, ólakkal rendelkeztek a közös portán. A lakóportát, az udvart viszont nem osztották fel egymás között. Fodor Ferenc is megemlítette, hogy a „visnyói palóc házastelkeit nem osztotta meg, csak kertjeit, kaszálóit, földjeit" [3].