A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 11. (Miskolc, 1972)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Selmeczi Kovács Attila: Közös csűrök Észak-Borsodban

Az udvarhoz szervesen tartozó csűr szintén közös tulajdon maradt. Sajátos módon a nagycsalád elválása után sem építettek több csűrt a közös használatban álló beltelekre, ellentétben a többi gazdasági épülettel. A csűr közös használatában azonban törekedtek saját rendelkezés alatt álló épületrészek biztosítására. Ezért pl. ha két család (rendszerint a családfők testvérek voltak) maradt a közös portán, akkor a csűrt úgy osztották meg egymás között, hogy az egyik család az egyik tárolóhelyiséget, a másik család a másikat birtokolta. A csűr középső részét, a szérűt viszont közösen használták, megegyezés alapján. Birtokjogilag a csűrépület fele illette meg a tulajdonosokat, de ha középen kettéválasztották volna a szérűt, akkor a hagyományos kézi cséplésre, vagy más gazdasági munkák elvégzésére nem lett volna elegendő térség az épület alatt (1. kép). A képen látható csűrt még ma is két testvér használja. A csűr két oldalán levő istállók és a fölöttük elhelyezkedő tárolóhelyiségek külön tulajdont képeznek, amint azt az épületrészek előtt álló szekerek is jelzik. A csűr középső helyiségén viszont közösen osztoznak, onnan nyílnak a tárolóhelyiségek, ott végzik a ház körüli gazdasági munkákat (szecskavágást, kukoricamorzsolást, kézi cséplést stb.) és ott tartják a kisebb gazdasági eszközöket. A különböző munkákat egymást váltva végzik el. Három örökös esetén a csűr tárolóhelyiségei az előbbihez hasonlóan oszlottak meg, a harmadik (rendszerint a legkisebb testvér) az épülethez toldott pelyvasokat és a szérűrész fölötti padlásteret kapta meg. A csűr szérűjét mindhárman közösen használták, a születési sorrendnek megfelelően végezték el a sürgősebb munkákat (mint pl. a vetőmag cséplését). Négy család birtokában levő csűr mindkét tárolóhelyiségét deszka- vagy sövényfallal kétfelé választották [4]. A századfordulón még általában alkalmazott lovakkal nyomtatást, vagy a kézi cséplést közösen, egymás segítségével végezték el a csűr alatti szérűn. A sorrendben előre megállapodtak. A legidősebb testvérre hallgattak, akinek néha megmaradt irányító szerepe. Ha a csűrnek ennél is több tulajdonosa volt, a csűr szérűjét akkor is fenntartották a közös használat számára, bár a tárolás miatt az épületben szűkösen fértek el. A közös portán létrejött hosszúházak elhelyezkedése, valamint a csűrök közös használata felveti a kérdést, hogy ugyanazon a portán mióta építkeznek az egymást követő nemzedékek. Gunda Béla szerint a társasházak kialakulása a XVIII. század elején kezdődhetett meg, amihez a családszervezeti változáson kívül hozzájárultak a telekproblémák, a különböző birtokjogi viszonyok, a falu szűk betelepített területe [5]. A csűrközösség meglétére vonatkozó legkorábbi adatot Bakó Ferenc közli a Heves megyei Mikófalváról. Egy 1727. évi sequestrációs ügy Kovács András vagyonának elosztása során jelöli meg: ,,A csűr a három férfié lett.'' [6] A ma megtalálható tárgyi emlékek csak a múlt század közepéig, vagy elejéig visszakövetkeztethető adatokat nyújtanak. Fodor Ferenc szerint a nagyvisnyói palóc udvar a múlt század 50—70-es évei körül kezd osztódni [7]. A hosszúudvar kialakulásának egy rekonstrukciója, amelyet Nagyvisnyóról végzett el Nagy Benjámin, szintén nem mutat a múlt század közepénél előbbi adatot [8]. Legtöbb portán akkor még egyetlen lakó