A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 11. (Miskolc, 1972)

MEGYE- ÉS VÁROSTÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Joó Tibor—Zsóry József: A bánfalvi és a sátai kastély

[14] Jk. VII. k. 15—16. lap. [15] Jk. VII. k. 61—62. lap. [16] Jk. VII. k. 81. lap. [17] Jk. VII. k. 85—86. lap. [18] Bodo i. m. 74. [19] Marjalaki Kiss Lajos: Újabb adatok Miskolc 18. századi építkezés síihez. HOM Közi. 2. Miskolc, 1955. 34.; Bodó i. m. 77. A bánfalvi és a sátai kastély Miskolc és Ózd között széles- tömegben húzódik az északi Bükk. Ez a vidék elsősorban iparáról és szénbányászatáról ismert; történelmi emlékeket, műemléki és idegenforgalmi látványosságot főleg a Sajó-völgyben és attól északra emlegetnek. Az északi Bükk területén levő műemlékek közül legtöbbet a déd esi várromról hallunk, míg az utóbbi évek új látványosságaként a festői környezetben fekvő lázbérci víztárolót tartják számon. Bánfalva községben található az erdészet kezelésében álló, volt Plathy-kastély, mely műemlékként van nyilvántartva, feltehetőleg XVII. századi eredetű és 1752-beli kiépítettségű. Ettől a községtől 14 km-re —• és Ózdtól 12 km-nyire — fekszik Sáta község, melynek XVIII. századi, átépített, barokk kastélyát műemlék-jellegű emlékként szerepeltetik a hivatalos nyilvántartások. A sátai kastélyban gyermekotthon működik. Talán a használat jellege, talán a főközlekedési utaktól való távolság idézi elő azt, hogy ezeket a műemlékeinket nagyon kevesen ismerik, sőt még az ilyen jellegű építményekkel foglalkozó gyűjteményes munkák sem mindig említik. A két kastély azonban figyelemreméltó. Egyrészt azért, mert műemlékekben, szegényebb,, erősen iparosodott települések közelében, és nagyon szép természeti környezetben fekszenek, másrészt pedig azért, mert megjelenési formájukban, tömegükben, térrendszerükben olyan hasonlóságot mutatnak, hogy — mai szakkifejezéssel élve —• ,,egyedi terv ismételt felhasználásáról" szólhatunk. Az azonos, illetve hasonló kiépítettség elemzése, néhány adattal való megvilágítása előtt e települések történetét kell röviden ismertetnünk. Sem Bánfalva, sem Sáta nem szerepel még az Árpád-kori okleveleinkben. Bánfalva község a Bán-pataktól is kaphatta nevét, valószínűbb azonban, hogy valamelyik Bán emlékét őrzi nevében [1]. Az nem tisztázott — írta Klein Gáspár —, hogy ez a Bán a Keánnemzetségbeli Gyula bán volt-e, vagy az Ákos-nembeli Ernye, de valószínűbb ez utóbbi. A község régi neve Bánfalu volt. Először említett birtokos család a Bárius család volt, és a XV. század elején itt volt e család birtokainak súlypontja. Zsigmond király 1433-ban e családot a falu fele részébe be is iktattatja, s V. László 1453-ban kelt oklevelével megerősítést adott. A Báriusok ebben az időben a község másik részét is bírták zálogjogon, s kérésükre Mátyás 1435-ben elrendelte Bánfalva határának újból 4" 51